Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Ezen a napon éppen a községben volt a megye alispánja, aki hallotta már az egész történetet és délután ő is eljött hozzánk. Nagyon sajnálta az esetet, bocsánatot kért és amennyire tudta, meg is nyugtatta Józsi bácsit, aki, könynyen elképzelhető, milyen ideges állapotban volt és milyen kellemetlenül érintette őt a népnek ez a rosszul alkalmazott hazafiaskodása. Megmondta neki az alispán, ne menjen ki a szobából egy pár napig, míg a nép haragja lecsendesedik. De arra is biztatta, béreljen ki egy autót, azzal szökjünk el korán reggel Digoinbe, ahol már nagyobb vasúthálózat van. Azután kihirdettette a községházán és kidoboltatta a főbb utcák sarkain, hogy Józsi bácsi kifogástalan egyén, akit nem szabad bántalmazni. Szerencsére nem mentünk el Digoinba, mert ha elindulunk, későbben, Lyon-ban vagy Saint-Etienne-ben bizonyosan elfognak bennünket és börtönbe zárnak, ahogy a többi magunkfajta idegennel tették. A falu polgármestere, aki a mozgósítás alatt Angolországban volt, a két fiával, végre haza tudott jönni. Mindjárt elmondta, hogy teljesen lehetetlen az utazásunk. О is, amikor hazajött, több mint egy hétig utazott. Amiensből Párizsba egy állatkocsiban talált csak helyet, ahol lefektette két kis fiát, ő maga egész éjszakán át állva pipázgatott, míg nagy nehezen Párizsba érkezett. Onnan már nem tudott tovább jutni, pedig mint a község polgármesterének ok64 Rippl-Rónai József: Megmérettetésem története, 1914. Mgt.