Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

is egy jó kávéval és péksüteménnyel kínálták meg. Sokszor a beszélgetés sokáig, az esti órákig nyúlt és ha volt mit adni, Lazarine néni ott marasztalta vacsorára is. Történt egyszer, hogy-hogy nem, a szűkös anyagi körülmények között élő fiatal párnak nyúlpaprikás készült vacsorára. Erre már megtanította Józsi bácsi Lazarine nénit és a jó magyaros vacsorára ott marasztalták Szomoryt. Lazarine néni, aki végtelenül örült már előre a jó falatnak - feltálalta a vacsorát - de pechjére Józsi bácsinak eszébe jutott, hogy „erre inni is kell valamit". így Lazarine néni gyorsan leszaladt az utcában lévő bistróba egy liter burgundiért. Mire visszajött, megdöbbenve látta, hogy a nyúlpaprikás tál teljesen üres - még hírmondója sem maradt egy kis saftnak vagy nokedlinek. A beszéd hevében a vendég és Józsi bácsi is teljesen megfeledkeztek a háziaszszonyról, aki szegény aznap korgó gyomorral és mérgében sírva feküdt le. Ezt az esetet úgy látszik, soha nem felejtette el Lazarine néni és nem nagyon hízelgő módon nyilatkozott a hivalkodó vendégről - annál is inkább, mert az említett cikkben nem is említette Józsi bácsit. A másik „pletyka" Józsi bácsitól származik, aki az „Emlékezéseim" című könyvében a legmelegebb hangon emlékezik meg a Knowles-szal töltött éveiről. De élete végén, mikor barátja megírta neki, hogy feleségül vett egy HohenZollern családhoz tartozó főhercegnőt és körülményesen írt a családról, a birtokról, kastélyról, amelybe odaköltözött és nem egészen fiatal feleségének erényeiről lelkendezett, keserűen megjegyezte: „Na, Knowles is befejezte művészi pályáját!" Ekkor mind a ketten a hatvan év felé jártak. Ezután itt is megismétlődött a Somssich-eset, lassanként a levelezés egyre ritkább lett, de ezt a tényt nem lehetett teljesen Knowles számlájára írni. Józsi bácsi bekövetkezett haláláig - ha ritkán is - de írtak egymásnak a régi jó barátok. Józsi bácsi elhunyta után még egyszer írt Lazarine néninek és férjemnek, de akinek válaszára többé nem jelentkezett. Józsi bácsi elmondotta nekem, hogyan ismerkedett meg Lazarine nénivel a neuilly-i vásáron (Foire de Rippl-Rónai József: James Pitcairn Knowles festő (tollrajz), 1890 körül. Mgt. №Э 42