Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Itt még meg szeretném említeni, hogy a második, harmadik és negyedik nyárnak egy részét az Adria partján, Abbáziában és Cirkveniácban töltöttük. Fiumében is jártunk, ahol legkedvesebb öccsével, Ödönnel és ennek fogadott leányával, Katicával ismerkedtem meg. Ödön bácsi akkor még aktív vasutas tisztviselő volt és ez időben ott állomásozott. Nemsokára - azt hiszem - már egy év múlva ő is kaposvári lakos lett. Józsi bácsi volt Fő utcai kis kertes házába költözött. Ott kezdődött az ő nagy gyűjtési szenvedélye - helyesebben, ott kezdte rendezés alá venni az eddig gyűjtött műtárgyait. A Róma villáról meg kell még említenem, hogy tréfásan egy kis állatkertnek is lehetett volna nevezni. Józsi bácsira jellemző volt, hogy az állatokat nagyon szerette és gyakran szerepeltek képein. Kedvenc kutyája Flox volt, a gyönyörű vadászkutya - ami nem csoda, mert ez az állat maga volt a hűség, okosság. Amikor 1910-ben az Ivánfa-hegy egyik szőlőtulajdonosának fia - felnőtt ember létére, egy éjjel lelőtte, mert állítólag a szőlőt dézsmálta, Józsi bácsi ettől a naptól kezdve többé tudni sem akart az egész családról. A kutya egyébként otthon soha sem nyúlt a szőlőtőkékhez. Floxot már nem nagyon kedvelte. Harapós, állandóan mérges kis állat volt, de miután Édesanyja kutyája volt, addig dédelgettük, míg nagyon öreg korában egy alkalommal az előszobában lévő pince nyitva felejtett ajtaján, a pincébe lezuhant. Reggelre szegény kis állat tüdőgyulladásban kimúlt. A kertben lévő egyik öreg szobor tövében temettük el. Még egy igen kedves kutyánk volt. Happy. Ez bernáthegyi keverék volt. О is végelgyengülésben múlt ki - nagy bánatára az egész családnak, annyira szerettük mindnyájan. Az utolsó sorban említem meg a képekről ismert szép fehér orosz agarat, Olgát - soha olyan buta kutyát nem ismertünk - kényeskedő, irigy állat volt és egyáltalán nem ragaszkodott gazdáihoz. Hétéves korában hűtlen lett a Róma villához és elment a város legtávolabbi részébe, egy fodrászmesterhez, aki néhányszor hazahozta vagy üzent, hogy menjünk érte. Végül is ottmaradt örökre. Volt macska is, néha 3-4 is egyszerre, sok baromfi, tyúk, liba, kacsa, gyöngytyúk, pulyka. A tehenek, Tatár a szamár, később, amikor homokfutó vál28