Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

volt Münchenben. A későbbiek folyamán többször fog szerepelni elbeszélésemben, ugyanis Pali bácsi és Lechner Ödön bácsi voltak gyermekéveim legkedvesebb alakjai, Petrovics Elek (Petró bácsi) múzeum-főigazgatóval együtt. Münchenben két-három napig maradtunk csak, épp annyi ideig, hogy Józsi bácsi végignézze az őt érdeklő kiállításokat és néhány fiatalkori ismerősét felkeresse, többek között Wellisch Andort, az osztrák-magyar követség egyik vezető tisztviselőjét, akiről később még meg kell emlékeznem. Úti élményeimről alig tudnék valamit mondani, mert nagyrészt beteg voltam és így alig érdekelhetett valami. A következő emlékképem a budai műteremlakás, ahová este érkeztünk meg, én teljesen kimerülten, úgy hogy napokon keresztül ágyban kellett maradnom. Itt a műteremben egy nagyon élénk, kedves szép fekete hajú asszony, Dudits Andorné, festőművész neje várt bennünket, akinek mindig szabad bejárata volt a lakásba. Őnála voltak a kulcsok és ő vigyázott a lakásra, ha Józsi bácsiék távol voltak a fővárosból. Bár nem beszélte jól az anyanyelvemet, mégis végül ő volt, aki igyekezett velem foglalkozni. Rögtön megbarátkoztunk és megszerettük egymást. Itt egy kis mulatságos epizódot említek meg, amely a magyarul nem tudásból származott. Az első napok egyikén, a képekről jól ismert néhai Piacsek bácsi kisebbik leánya feljött Pestre és vele egyik este egyedül maradtunk. Jött a vacsora ideje és ő kézmozdulatokkal kérdezett, hogy egy vagy két tojást kérek-e vacsorára? Egyik kezében volt a tojás, a másik kezével a számokat mutatta. Az egész jelenetet mulatságosnak tartottuk és mindketten jókat nevettünk. Duditsnéra visszatérve megemlítem, hogy az első időben sokat forgolódtam körülötte, annál is inkább, mert a nálam pár évvel fiatalabb Bandi fia és Udvary Pál, későbbi festőművész lettek több éven át játszótársaim. Úgy gondolom, pesti tartózkodásom első napjaira esik Józsi bácsi nagy barátjával, Petrovics Elekkel való megismerkedésem, aki akkor még csak miniszteri tanácsos volt. Végtelen csendes, kedves modorú ember volt - Józsi bácsi is, Lazarine néni is nagyon szerették. Józsi bácsi nagyon nagyra tartotta képességeit és tudom, hogy nagy része volt abban, hogy rövidesen őt nevezték ki a Szépművészeti Múzeum főigazgatójává. 20