Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

1910. márciusának utolsó napjaiban el nem jöttek értem Józsi bácsiék. Édesanyám egyik barátnője, aki szomszédnőnk volt, gondozott engem addig. Mielőtt ennek történetét elmondanám, pár sorban szeretném Lazarine portréját kiegészíteni, amelyet már a fényképével kapcsolatban felvázoltam. Amikor én 1910-ben megismertem, tehát 44 éves korában, mutatós, jó alakú, bár kissé telt idomú nő volt - az akkori divat szerint öltözködött. Rendszerint Párizsból kapta ruháit, kalapjait. Semmi bohémeskedés nem volt a magatartásában - szerintem Józsi bácsi is csak inkább a külsőségekben volt annak mondható - végtelen jószívű, szerény teremtés volt és adakozó. Ennek illusztrálására megemlítem, hogy szüleimnek évente többször is küldött pénzt, de azt kívánta és minden esetben hangsúlyozottan kérte, hogy a küldemények titokban maradjanak. Bernáth Aurél barátunk önéletrajzában legfeljebb a késői Lazarine-re találó jellemrajzot adott. Ha ismerte volna őt korábban, bizonyára az akkori tulajdonságait is figyelembe vette volna. Kétségtelen azonban, hogy Lazarine nagynéném öreg korára - később leírandó okokból - erősen megváltozott. Eljövetelemnek körülményeiről nem igen tudok érdemeset mondani. Úgy gondolom, hogy Józsi bácsi szüleinek elhalálozása volt az oka annak, hogy csak két évvel Édesanyám halála után jöttek el értem. Már 1906-ban, anyai nagyanyám elhunyta után, Lazarine néni, aki eljött édesanyjának temetésére, már el szeretett volna hozni magával Magyarországra, de akkor Édesanyám, akinek - miután legkisebb gyermeke voltam és így a kedvence - nem tudott tőlem megválni. Valószínűleg akkor jöhetett szóba köztük, hogy az ő halála esetén Lazarine néni gondjaira leszek bízva. Sajnos, ez a lehetőség hamarosan bekövetkezett. 1907-ben szüleim rajongásig szeretett legidősebb fia huszonhárom éves korában tüdőgyulladásban meghalt. Ezt a nagy bánatot Anyám nem tudta elviselni, nem vigyázott magára, amikor maga is megfázott és egy év múlva - negyvenhét éves korában - követte a sírba fiát. De most térjünk vissza eljövetelem idejére. Issy-1'Eveque-ben lakott egy unokanővérem férjével - anyám egyik fivérének leánya volt. Józsi bácsiék, akik Párizsból jöttek és magukkal hozták Claudine nagynénémet, náluk szálltak meg, a Claudine néni pedig nálunk, Ä» 18 çj>%