Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

A másik fénykép Lazarine nagynénémet ábrázolta, aki mint fiatalasszony, ha nem is kimondottan szép, de csinos megnyerő valaki volt. Kedves volt az arca és egész lénye szimpatikus. 1908 tavaszán Édesanyám, aki már hosszabb ideje gyengélkedett súlyosan megbetegedett és a nyár folyamán, már maga is világosan látván meggyógyulásának kilátástalanságát, egyik nap leültetett engem az asztalhoz és egy képes levelezőlapon a következő sorokat íratta velem: „Szeretett Tante, Édesmamánk nincsen jobban, ellenkezőleg. Ha meg találna halni, úgy eljössz érettünk? Csókold meg helyettünk a nagybácsit, szeretettel csókol húgod, Anette Paris." Itt meg kell említenem, hogy Édesanyám testvérnénje volt Rippl-Rónainénak, aki 1866-ban szülőfalumban, Issy-1'Eveque-ben született. E burgundiai kis községet Józsi bácsi is szépnek, érdekesnek tartotta, sok régi épületével, öreg vártornyával, bástyafalaival és a XII. században épült omladozó, román stílusú, egyetlen római katolikus templomával. Nem tudom levelemre mi volt a válasz - gyerek voltam még és már túl sok idő telt el azóta, hogy ilyen részletre emlékezhetnék. Szegény jó anyám egyre betegebb lett, és a tél elején meg is halt. Népes család volt a miénk, akárcsak nagyszüleimé, nálunk hét gyerek volt, én voltam a legfiatalabbik, nagyszüleimnek anyámon és Lazarine nénin kívül még egy leánya, Claudine és három fia volt. Anyám halála idején csak ketten voltunk a háznál - Joséphine nővérem és én - a többi testvérem már mind elszéledt - ki erre, ki arra. Joséphinet is nemsokára, tán már a temetés után magával vitte egy unokatestvérünk és így egyedül maradtam elkeseredett és kétségbeesett jó apámmal. Egészen addig, amíg Lazarine Baudrion <g®J 17 Ф^