Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Szőke Béla Miklós: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN • 5-9. SZÁZAD

területén, Bassiana központtal, Thiudimer király a Balaton melletti részen (iuxta lacum Pelsoidis), Vidimer király pedig a kettő között telepedett le. Thiudimer székhelyét, régészeti adatokra támaszkodva, többen a keszthelyfenékpusztai erődítésben vélik megtalálni. Tény, hogy az erődtől délre előkerült egy kis családi temető, melynek tagjainál feltűnően sűrűn fordult elő a gótoknál különösen kedvelt mesterséges koponyatorzítás. Jellemzőek az egyik Ny-K-i tájolású kislánysír (10. sír) mellékletei, ahol a medencén, tehát a széles öv (cingulum) díszeként egy geometrikus ékvéséses, háromgombos, félköríves fejű, fecskefark lábú, aranyozott ezüst fibulapár feküdt, mellette kétoldalas csontfésű és üveggyöngyök, továbbá egy női sír (5. sír) poliéder végű ezüst függőpárja és ezüst karperece. A fibulapár pontos párhuzamai a Hács-Béndekpuszta 19. és 20. sírból és a Letkés 1. sírból ismertek, s az 5. század utolsó harmadára keltezhetők. Bár a keleti gótok 473-ban részben Itáliába, részben a Balkán délibb tartományaiba költöztek, ekkor még jelentős népcsoportok maradhattak Pannoniában is, amelynek nyugati, délnyugati fele (Pannónia Prima és Savia tartományok) 476-tól a szkír Odoaker itáliai királysága alá tartozott. 485-től azonban a Balkánról is Itáliába települtek át a gótok, ahol 493-tól 526-ig Nagy Theoderik királysága alatt messzi vidékeket egységbe foglaló szövetségesi rendszert létesítettek - s ennek Pannónia továbbra is része maradt. Zömmel ennek a korszaknak lehet az emléke - még ha esetleg már korábban létre is jött - Hács-Béndekpuszta és Balatonszemes-Szemesi-berek temetője. Az utóbbi temető Ny-K-i tájolású sírjaiban nyugvók között ugyancsak előfordul még a koponya mesterséges torzítása, a nők viseletében pedig meghatározó a cingulumra szerelt két ívfibula és az övcsüngő. Ilyen a 150. női sír ékvéséses díszű, félköríves fejű, egyenes lábú, háromgombos, aranyozott ezüst ívfibulapárja (40. kép) a medence táján és a hozzá tartozó gyöngyök és ezüstpántfoglalatos füstkvarc gömbcsüngő a combok között, míg az elhunyt a nyaka körül aranylemezből készült, bordázott hordógyöngyöket viselt, lábbelijét pedig erős profilú csatpeckes, ovális karikájú ezüstcsatok fogták össze (Iá. 116. kép). Egy másik sírban (268. sír) poliéder végű, arany fülbevalópár, gyöngynyaklánc, ezüst övcsat és egy, a köpenyt (pallium) összefogó, vésett spirálisokkal díszített háromgombos, félköríves fejlemezű és egyenletesen széles, ékvéséses és niellódíszes lábú fibulapár alkotta egy fiatal lány ékszereit és viseleti tárgyait (là. 118. kép). Hasonló fibulák voltak további két sírban (267., 269. sír: 119., 121. kép). Ennek a fibulatípusnak (ún. Reutlingen-típus) az analógiái alemann-bajuvár környezetből ismertek az 5. század második felétől, bár a 150. sír fibulájának ovális fejkiképzése és hosszában bordázott tojásdad gombjai párhuzam nélküli, egyedi részletek. Maga a fibulatípus az 506. évi, frankoktól elszenvedett vereséget követő nagy elvándorlással az alemann törzsterületen kívül is elterjedt, legkésőbb ekkor jut el Pannoniába is. A 6. század elejétől a Dunántúl északi része, majd Nagy Theoderik halála után (526) a Balatontól délre fekvő terület is langobard fennhatóság alá került. A fenékpusztai erőd közelében, a Balatont nyugatról elkerülő római út ellenőrzésére települt le az a fara (szabad harcosok közössége), amelynek a temetkező helye Vörsön már régebb óta ismert. A feltárt 37 sír mindegyikét régen kirabolták, a rablók célirányosan a férfiak díszesen felszerelt kardját és a nők díszövét (cingulum) összefogó aranyozott ezüst ívfibulapárt keresték. De a Ny-K-i tájolású sírokban így is elég leletanyag maradt még: a harcosok lándzsája és pajzsa, illetve a nők köpenyét (pallium) az áll alatt záró, aranyozott ezüst és bronz sasos és S-fibulák, továbbá a gyöngysorok, övcsüngók, edények stb. Az autópályás ásatásoknak köszönhetően Balatonlelle-Felső-Gamászon és Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben a langobardok eddig ismeretlen települései, háztípusai is ismertté váltak. A földbe mélyített földkunyhóknak két fő formája különíthető el: az egyiknél a ház tengelyében mélyül le a sátortető sze40. kép Germán női sír mellékletei Balatonszemes-Szemesiberekből