Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kiss Viktória: ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ

68 KISS VIKTÓRIA ideig lakta dunántúli területeit: 568 húsvétján a közeledő avar seregek elől Alboin királyuk vezetésével Itáliába vándoroltak, és a később róluk elnevezett Lombardia (Longobardia) területén telepedtek le. A Zamárdinál feltárt falu kerámiaformái alapján azonban feltételezhető, hogy az itt élt germánok a Kárpát-medencében 568 után letelepedő avarokkal egy időben is helyben maradtak. A népvándorláskor korai időszakának telepkerámiájáról eddig kevés adat állt rendelkezésre, ezért nehéz pontosan elkülöníteni a zamárdi település két periódusába tartozó objektumokat. Az összesen 27 népvándorlás kori épület közül a korábbi, gót településhez tartozhatnak azok a félig földbe mélyített házak, amelyeknél a rövidebb oldal mentén három-három oszlophelyet találtunk (57. kép). Ezeknél a tető nem a talajra támaszkodott - mint a keltáknál említett veremházak esetében -, hiszen a három-három vastag faoszlopra éppen azért volt szükség, mert ezek viselték a tetőszerkezet terhét. A három oszlophely közül mindkét oldalon a középsőben álló ágasfa tartotta a nyeregtető gerincszelemenjét, a két-két szélső oszlop pedig a tető szarufáinak megtámasztásához szükséges koszorúfák alátámasztására szolgált. Az ilyen, hat tartóoszlopos házak padlószintje a földbe mélyedt, de fala a földfelszín fölé magasodott, így ezek nem veremépületek, hanem süllyesztett padlójú házak voltak. Alacsony (feltételezésünk szerint csupán másfél méteres) föld fölé menő vesszőfonatos-agyagtapasztásos paticsfal esetén a ház belmagassága a 58. kép földbe mélyített, fél méteres résszel együtt már megfelelt egy átlagos felnőtt A lelőhely részlete ember testmagassága számára, ami a 14 m

2 alapterület mellett a kelták által légi felvételen lakott veremházakhoz viszonyítva kényelmesebb lakókörülményeket biztosi-