Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Kiss Viktória: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A BRONZKORBAN • KR. E. 3. ÉVEZRED ELSŐ HARMADA (2700/2500)–8. SZÁZAD

BRONZKOR 31 sos rítus), vagy a sír aljára szórják és az edénymellékleteket a hamvakra, illetve a hamvak köré helyezik el (szórthamvasztásos rítus). A temetkezési rítus, vagyis az eltemetés szokásrendszere az őskori népek fontos jellemzője. Egy közösség általában egységes temetkezési szokásokhoz ragaszkodott; néhány népességnél azonban a rítusok több variációja is ismert volt. A SomogyvárVinkovci-kultúrának újabban nem kerültek elő temetkezései, de a kisapostagi kultúra esetében a változatos temetkezési szokások jó példáját adja az Ordacsehi-Csereföldnél feltárt temető. Itt csontvázas, urnás és szórthamvasztásos sírok is megtalálhatók voltak (185., 195. kép). A rítusbéli kettősség (biritualitás) magyarázata, vagyis a hamvasztással vagy anélkül való eltemetés egyidejű szokásának oka egyelőre nem világos a kisapostagi kultúránál. Az eltérő vagyonú vagy rangú személyek ilyetén megkülönböztetésének ellentmond, hogy a melléklet nélküli csontvázas sírok (pl. BalatonlelleKenderföld, Ordacsehi-Major) mellett ismerünk csontvázas rítussal, gazdagon, bronzcsüngőkból vagy kagylóékszerekből álló fejdísszel eltemetett halottat (Ordacsehi-Csereföld, Balatonlelle-Kenderföld, Kaposvár-61. út/14. lelőhely) és edénymellékletekkel ellátott hamvasztásos sírt is (OrdacsehiCsereföld, Ordacsehi-Major). A vagyoni különbségek megállapításánál azonban nem szabad elfelejteni, hogy a régészek által megtalált tárgyakon kívül olyan mellékletek (ruha, étel- és italmelléklet, fatárgyak) is lehettek a sírokban, amelyek az elmúlt évezredek során elbomlottak, nyom nélkül elpusztultak. Ritkán a telepeken is előfordul egy-két sír: az elhunytakat ezekben az esetekben valamilyen oknál fogva a házak közé ásott gödrökbe dobják-temetik. Ez utóbbi szokás emlékét a Somogyvár-Vinkovci-kultúra (Kaposvár-61. út/29, lelőhely, Ordacsehi-Bugaszeg) és a kisapostagi kultúra esetében is megtalálták (Ordacsehi-Bugaszeg: 317-318. kép). A korai és középső bronzkor határán (2200-2000 körül) a kisapostagi kultúra kerámiaművessége fokozatosan átalakult: az új műveltséget a magyar régészeti kutatás dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának nevezi. Elnevezését díszes edényeiről kapta: az edény felületébe mélyített és fehér mésszel kitöltött minták a korsók, bögrék, urnák nagy felületét beborítják (18. kép). A Dunántúlon élő népesség kiváló minőségű edényeit a Kárpát-medence más területein élő egykorú bronzkori népeknél is megtaláljuk - ebből arra következtethetünk, hogy ezek a kerámiák a távoli területeken élő emberek számára is keresett termékek, díszedények voltak. Cserébe feltehetően bronz nyersanyagot, kész bronztárgyakat és talán mezőgazdasági termékeket (élőállatot, állatbőrt) adhattak a korabeli alpokaljai és alföldi népek. A mészbetétes kerámia népességének eddig főleg a kisebb telepeit ismertük; hasonló került napvilágra Ordacsehi-Kis-töltés és Ordacsehi-Major lelőhelyen is. Ezért fontos eredmény, hogy az utóbbi évek útépítései kapcsán végzett régészeti feltárásokon az említett nép egy hektáron elterülő faluja és több mint másfél száz sírós temetője is előkerült (Kaposvár-61. út/l. és 2. lelőhelyen). A hamvasztásos rítusból következően a férfiak és nők által viselt bronz ékszerek csak ritkán maradtak fenn, de az elásott bronz kincsleletekből (ún. tolnanémedi típusú raktárleletek) megismerhetjük a kultúra fémművességét. A néhány településen előkerült, kőből készült öntőformák (Ordacsehi-Kis-töltés) és a tolnanémedi típusú kincsekben megtalált, csak a Dunántúlra jellemző ékszerek tanúsága szerint a kultúra népének fémműves mesterei helyben gyártották a bronzból készült ékszerek és eszközök, fegyverek (tőrök, balták) többségét. A késő bronzkor kezdetén (Kr. e. 1500 körül) - egyelőre pontosan nem tisztázott események folyamán - új kulturális hatás érte a Kárpát-medencét, amelyet nyugat-északnyugat felől érkező emberek hozhattak el a térségbe. A Dunántúlon és az Alföldön nagyjából azonos korra tehető bronz kincsleletek (a Dunaújváros-Koszider-padlás lelőhelyen előkerült bronzleletekről elnevezett ún. koszideri kincsek) elrejtését az új betelepülők megjelenésével 18. kép Középső bronzkori mészbetétes díszű bögre Ordacsehi-Kis-töltés lelőhelyről 19. kép A halomsíros kultúra bütyöklábas bögréje Ordacsehi-Bugaszegről