Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Grynaeus András: AZ M7-ES AUTÓPÁLYA NYOMVONALÁN FELTÁRT LELŐHELYEK FAMARADVÁNYAINAK DENDROKRONOLÓGIAI ELEMZÉSE
282 GRYNAEUS ANDRÁS 278. kép A dendrokronológia „átlapoló-elve" Az évgyűrűk vastagságának változása két vagy több egy időben növő fa esetében hasonló, ha a fák azonos fafajúak, egymás közelében nőnek, mert így az említett befolyásoló tényezők, környezeti hatások közel azonos mértékben érik őket. E kijelentés megfordítása is igaz: ha az évgyűrűk vastagságának változása két különböző egyednél nagymértékben hasonló, akkor a fák egykorúak. Ez a dendrokronológia második alapelve, a szinkron elv. Ha egy idős és egy fiatal fánk, famaradványunk van (például egy frissen kivágott fa szelete és egy darab egy öreg ház mestergerendájából), akkor lehet olyan szakaszunk a két fa évgyűrűmintázatában, ahol a vastagságok változása azonos, mivel az öreg fa még élt, a fiatal már élt, valahol egymás közelében. A két évgyűrűvastagság-sor egyesítésével a közös periódus időben mind előre, mind hátra meghosszabbítható. Ez a felismerés a harmadik alapelv, az átlapolási elv. Ezzel az „átlapoló" technikával olyan évgyűrűvastagság-sort, kronológiai adatsort és görbét állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes, és messze visszanyúlik a múltba. Ezt szemlélteti a 278. kép. A munka a mintavétellel kezdődik, amit az évgyűrűvastagságok lemérése és számítógépes feldolgozás, majd az értékelés, összehasonlítás követ. Ennek legfontosabb lépése a datálás: A kéreg nemcsak védi a fa testét és a kéreg alatt elhelyezkedő szaporítósejteket (kambium), hanem a vízszállításban is döntő a szerepe: benne áramlik a fa koronája felé a felszívott víz. A szijács alkotja a fa törzsének élő részét: ezen keresztül áramlik a - koronában szintetizált vízben oldott tápanyag a fa minden sejtjéhez, illetve ebben raktározza el a fa ősszel a keményítőt. A geszt nem vesz már részt a fa életműködésében, „csupán" tartja, szilárdítja a fát az itt felhalmozott anyagok révén. A datálás szemszögéből mindez azért fontos, mert a szijács vastagsága fajés területspecifikusan állandó: a szaporítósejtek minden évben új évgyűrűt hoznak létre, de közben a szijács legbelső évgyűrűje elgesztesedik, pórusai feltöltődnek a geszt anyagával. így miközben a fa vastagodik, a szijács, évgyűrűszámát folyamatosan megtartva, egyre kijjebb vándorol. Ha ismerjük a szijács vastagságát, akkor a kéreg hiánya esetén is viszonylag pontosan (egy-két éves hibahatárral) megmondható a fa kivágásának, vagy legkorábbi szóba jöhető kivágásának időpontja (279. kép). A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás előnye a többi természettudományos keltezéssel (pl. 14 C) szemben abban rejlik, hogy igen olcsó, és kis szerencsével nagy, akár negyedévnyi pontosságú eredményt tud szolgáltatni,
