Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sófalvi András–Bagi István–Serfőző Antal: TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VIZSGÁLATOK ÉS KÍSÉRLETEK BALATONLELLÉN

256 SÓFALVI ANDRÁS-BAGI ISTVÁN-SERFÖZÖ ANTAL 247. kép Balatonlelle-Országúti-dúlő és Balatonlelle-Felső-Gamász lelőhelyek elhelyezkedése értünk el. Ebben az üledékben a furat kis átmérőjéhez képest nagyszámú ősmaradványt találtunk, melyek mindegyike az álló édesvízi környezetben ma is élő Lymnaea nemzetséghez tartozik. Az ősmaradványok egyértelmű bizonyítékai a Balaton magas vízállásának. A Balatont tápláló patak torkolatvidéke lehetett ez a terület, ahol elmocsarasodó, pangóvizes környezet alakult ki. A Balaton legmagasabb vízállását bizonyító abráziós üledékek kirajzolják a tó egykori partvonalát. A vizsgált terület éppen egy hajdani kis öbölben terül el (247. kép). A fúrásokból megállapítható, hogy 3 m mélyen álló édesvízi iszapos, agyagos üledékek vannak, melyekre 2 m vastag löszös, finomhomokos feltöltés következik. Valószínűleg a közeli dombokból hordták ide az 1 m mélyen levő út egykori építői. Az agyagos iszapra épített út valószínűleg folyamatosan süllyedt, ezért tovább töltögették homokkal. Az út mai felszíne egyértelműen a 17-18. században épített boltíves, nagyméretű téglákból épített hídhoz igazodik. Az 1 m mélyen lévő, keményre ledöngölt, helyenként követ, fát tartalmazó fázist a középkori forrásokból ismert úttal azonosíthatjuk. Római út nyomát ezen a szakaszon nem találtuk. A Szőlőskislakon 1988-ban átmetszett Római útról Németh Péter Gergely ásatása során kiderült, hogy az nagy valószínűséggel a római korban épült. Mivel az itt megfigyelt mészkőtufa-zúzalékos alapozást vagy ehhez hasonlót fúrásaink nem hoztak felszínre, úgy gondoljuk, hogy a Balatonlelle-Országúti-dűló és Balatonlelle-Felső-Gamász lelőhelyek közti völgyszakaszt nem érintette a római korban a környéken áthaladó útvonal. Az út nyugati oldalán lévő árok átmetszése során, annak legalsó szintjéből néhány, anyaga alapján késő népvándorlás korinak és Árpád-korinak meghatározható kerámiatöredék került elő, ami közvetve szintén megerősíti meglátásunkat. A LÖSZBABÁK KIALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA, OKAI Az Országúti-dűlő magaslati részét képező löszháton már a munkálataink kezdetén felfigyeltünk a régészeti objektumok határain képződött, rendkívül intenzív meszes kiválásokra (248. kép). A nagyméretű, kemény mészkonkréciók („löszbabák") alaposan megnehezítették a bontási munkálatokat, és nem mindig tudtuk az objektumok szélét jól tisztázni. A más ásatásokon is megfigyelt jelenség vizsgálatára, kialakulásának folyamatára ter-