Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

252 SÜMEGI-BODOR-JUHÁSZ-HUNYADFAWI-HERBICH-MOLNÁR-TIMÁR tengerszint feletti magasságig (244. kép), ahol a tavi üledék az árok falának löszös anyagával keveredett. Sőt, ebben a magasságban a malakológiai mintavétel során megtaláltuk a megemelkedett, az árokba benyomult tó hullámverési övét, abbráziós felszínét, az árok peremének hullámzás mosta felszínét is. Az árokba benyomult tavi üledékből jellegzetes vízi Mollusca faunát sikerült kimutatni, amelyben dominált a Bithynia tentaculata, a Gyraulus albus és a Lymnaea palustris faj. Az üledékrétegek és a Mollusca-anyag alapján a bronzkor végén-vaskor kezdetén a tó szintje jelentősen megemelkedhetett. Ezt támasztják alá a Tapolcai-medencében és a Nagy-Berekben található tőzegrétegek korának radiokarbon-mérései is, melyek azt bizonyítják, hogy a Balaton a bronzkor végén jelentős mértékben kiterjedt. Ezek a földtani adatok arra utalnak, hogy a Balaton magas vízállása nemcsak a középkor során állhatott fenn, mint azt korábban gondolták, hanem a holocén során valószínűleg többször is bekövetkezett. Ezekről a vízállásváltozásoktól azonban még nincsenek konkrét adataink. A Balaton őskori vízszintváltozásainak rekonstrukciójához is felhasználható környezettörténeti megfigyelések mellett az autópálya-építkezéshez kapcsolódó régészeti ásatások során jelentős adatokat nyerhettünk a római kori és a népvándorlás kori vízállásról is (246. kép). A Balatonlelle-Kenderföld lelőhelyen, egy meridionális völgy peremén feltárt római kori (2-3. századi) széles és mély kutakat megközelítőleg 107-108 m tengerszint feletti magasságnál alakították ki. A kutak átmetszették az idősebb pleisztocén kavicsos homokréteget, és lenyúltak egészen a pannon képződményekig. Az üledékrétegben kimutatott vasas kiválás alapján a nyugalmi vízszint a kutakban mintegy 102-103 m-en húzódhatott. Ugyanakkor Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőnél szintén egy meridionális völgy peremén kialakított népvándorlás kori (5-6. századi) kút, bár megközelítőleg hasonló magasságban lett kialakítva, mindössze 2 m mély volt, és a kutat kitöltő üledéket bekérgező vasas kiválások alapján a kútban a nyugalmi vízszint 104-105 m között húzódhatott. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a 2-3. század és az 5-6. század között a talajvíz magassága jelentősen megváltozott, megemelkedett. Ebből arra is következtethetnénk, hogy a Balaton vízbevétele, vízgyűjtő területén a csapadék mennyisége megemelkedett, de itt felmerül a Balaton tó római kori szabályozásának kérdése is. Erre vonatkozóan igen ellentmondásos adatokat találtunk a szakirodalomban. A római zsilipet (vagy annak feltételezett maradványait) az 1850-es években találták meg a mai vízszintszabályozó zsiliptől néhány száz méterre, és ezek a romok még az 1900-as évek kezdetén is a felszínen voltak. Kuzsinszky Bálint, Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő vizsgálatai alapján ezeket a romokat római kori vízszabályozó rendszer részeinek határozták meg, és a Victor Aurelius írásaiban említett, Kr. u. 292-ben Galerius császár által építtetett római csatornával hozták összefüggésbe. Ugyanakkor Sági Károly szerint a Kuzsinszky vezetésével Siófokon feltárt romok egy török kori erőd maradványai, és a római kori, 2-3. századi alacsony vízszint oka egy melegebb, szárazabb éghajlati szakasz. Ez utóbbit támasztják alá az itáliai és földközitengeri éghajlattörténeti rekonstrukciók, az ún. római kori klímaoptimum kimutatása és a Pannoniára vonatkozó dendrológiai elemzések is. A Kr. u. 4. századtól a hőmérséklet Európában fokozatosan csökkent, és Itáliában a csapadék mennyisége, az árvizek gyakorisága fokozatosan megemelkedett, és a csapadéknövekedés az 5-6. században érte el a maximumát. A régészeti és környezettörténeti adatok alapján többféle hipotetikus megoldást is felvázolhatunk a római kori vízszint- és talajvízszint-változásokra a Balaton környékén: 1. A rómaiak szabályozták a Balatont, és ennek következménye az alacsonyabb vízszint, majd a népvándorláskorban a vízelvezető rendszer tisztítását elhanyagolták, és ezért emelkedett meg a Balaton szintje.