Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

KÖRNYEZETTÖRTÉNET 251 mésziszapüledék halmozódott föl ebben a fázisban még azokon a területeken is (pl. a Tapolcai-medence déli része, Nagy-Berek), ahol korábban, a pleisztocén végén lápi, fluviális és abbráziós képződmények fejlődtek csak ki. A fúrások elemzése, az üledék kifejlődése, a Mollusca fauna összetétele alapján ekkor a Tapolcai-medencében, 107-105 m tengerszint feletti magasságnál, 1-3 m mély tavi vízborítás alakult ki. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a kora holocén során kialakult tó tartós vízszintje mintegy 106-107 m körül lehetett. Bár ez a vízszint a csapadék és folyóvízi bevételtől függően jelentős mértékben változhatott (1 méter), valószínűleg ez a vízszint jellemezte a neolitikum, a rézkor és a bronzkor jelentős részét. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a Kis-Balaton területén feltárt bronzkori régészeti leletek tengerszint feletti magassága alapján, illetve más régészeti adatok alapján megállapított egykori balatoni víztükör magasságával. A Balaton vízszintjének a magassága tehát mintegy 2-3 m-rel lehetett magasabb, mint a mai vízszint, és a tó kiterjedése mintegy 800-900 km

2 lehetett a holocén első szakaszában (245. kép). A Balaton őskori vízszintjének megállapítására felhasználható legfontosabb földtani rétegeket a már említett ordacsehi-kis-töltési ásatáson sikerült feltárnunk. A területen a bronzkor végén vagy a kora vaskor kezdetén (a keltezés kérdéséhez ld. Kulcsár Gabriella tanulmányát a lelőhelyről) egy jelentős, mintegy 2 m mély árkot alakítottak ki. Az árok a megtelepedési szintről, a lösszel fedett, lekerekített meridionális hát domblábi régiójából, 120 m-t meghaladó tengerszint feletti magasságból indult, és egészen 106 m-ig, az egykori tópartig kiásták. Az árok peremén világosan felismerhetők voltak a tavi hullámverés okozta üledékelmosódások és az árok végének tölcsérszerű szétnyílása, amit az évszakos vízmozgás változása, az árokból a tóba folyó esővíz okozhatott. Ez a kifejlődés arra utal, hogy az árok kialakításakor (legkorábban a bronzkor végén) a tó legmagasabb vízszintje ebben a magasságban húzódhatott. Ugyanakkor az ároknak az alsó szakaszában tavi rétegeket, jellegzetes mésziszapot, eutróf tavi üledéket sikerült kimutatni, egészen mintegy 108 m 246. kép A Balaton római kori és középkori vízszintváltozása digitális terepmodellen