Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Horváth Friderika: KELTA EDÉNYÉGETŐ KEMENCE

ORDACSEHI-KIS-TÖLTÉS 193 tak, s bár azt gondoltuk, hogy megfelelő mélységben követjük az egykori települések nyomait, egy hirtelen előtűnő, vörösre égett folt rácáfolt erre. így finomabb eszközökkel folytattuk a bontást, és hamarosan egy rostélyos szerkezetű edényégető kemence kerámiatöredékekkel fedett maradványai bontakoztak ki előttünk. A kemencét egykor a hozzá észak felől csatlakozó munkagödörből (27/36. objektum) két, tapasztott agyagfallal egymástól elválasztott tüzelőnyíláson át fűtötték. Az égetőkemence rostélyos szerkezetét is két félre osztva építették fel, és a rostélyt egyszer meg is újították. A nagyobb ovális munkagödör mellett a kemence közvetlen közelébe egy kisebb kerek gödröt is ástak (32/50. objektum), melybe egy sikertelen kerámiaégetés maradványai kerültek bele. Későbbi az is kiderült, hogy a Kis-töltésen Ny-K-i irányban átfutó, feltehetően kora vaskori mély árok dombtetőn áthaladó szakaszán a kelta időszakban egy több kemencéből és a hozzájuk tartozó munkagödrökből álló kisebb múhelykörzetet alakítottak ki a település lakói. Erre jó példa, hogy a rostélyos kemence fűtőnyílásai előtt, kissé mélyebben egy patkó alakú, tapasztott égetőfelületű kemencét építettek (31/49. objektum). A szomszédos Ordacsehi-Csereföld és Balatonboglár-Berekre-dűlő lelőhelyeken hasonló rostélyos szerkezetű kemencék kerültek elő. A fazekaskemencék a kerámiagyártás szinte kizárólagos, régészetileg megragadható bizonyítékai. A rostélyos, kettős tűzcsatornájú kemencék a korongolás technológiájának elterjedésével, feltehetően a kora La Téne időszakban jelennek meg, használatuk régészetileg a La Téne С időszakból több helyről is igazolt. Az ordacsehi leletanyagot átvizsgálva azt a megállapítást tehetjük, hogy a fenti kemencét egyidejűleg többfajta anyagi minőségű és típusú edény kiégetésére használták (182. kép). A kemencéhez tartozó objektumok kerámiatípusai között egyaránt előfordulnak a magas (fésűs díszű grafitos fazekak, kihajló peremű urnák, hordó alakú tárolóedények) és a széles formák (kihajtó peremű, kettős kónikus tálak és behúzott dudorperemű, mély tálak). Az egyes típusokon belül a cserépanyag gazdag, változatos képet mutat, egyedi formaként megjelenik közöttük a bordákkal tagolt oldalfalú szitula is. Az edények egy részén, formától függetlenül, a felületet részlegesen fedő fekete színű gyanta-, illetve grafitbevonat maradványa figyelhető meg. A fenti kemenceanyag számos darabján az égetési folyamat hibájának eredményeként jellegzetes rontási hibák jelentkeznek, mint a felület felhólyagosodása és megrepedezése. 182. kép Edények a kelta kori edényégető kemencéből