Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Horváth Friderika: KELTA EDÉNYÉGETŐ KEMENCE

192 HORVÁTH FRIDERIKA 180. kép Prágai típusú edény 181. kép Árpád-kori fazék A késő római időszak és az azt követő évszázad régészeti nyomait is megtalálhatjuk a Kis-töltésen. Lehetséges, hogy már a 4. század végén, illetve az 5. század elején számolhatunk egy kisebb germán közösség megjelenésével. Erre néhány gödör és az ezek egyikéből előkerült ékvéséses díszű bronz övdísz utalhat (Id. 39. kép). Az 5-6. században a dombtetőn egy kisebb falu házai épültek fel. Az EK-DNY-i irányú sorba rendezett, 4-5, földbe mélyített alapú, lekerekített sarkú, téglalap alakú ház rövidebb oldalain 3-3 tetőtartó faoszlopot ástak le. A leletek között besimított zegzugvonalas díszű, éles profilú edény, benyomott kettős pontsorral díszített kis pohár, besimított hálómintás edény és kézzel formált fazék töredékei mellett fontos kiemelni egy bepecsételéssel díszített edény apró oldaltöredékét is. Feltehetően szintén a korai népvándorlás kori germán korszakot képviseli négy, részben kirabolt, K-Ny-i és Ny-K-i irányítású csontvázas temetkezés is. A sírok a nyugati lejtőn egymástól távol, párosával kerültek elő. Az északi páros közül a mélyebbre ásott, Ny-K-i irányú temetkezés kirabolt, bolygatott volt. A fiatal, erősen torzított koponyájú nő eredeti viseleti tárgyai közül néhány apró gyöngy és egy pántos ezüstgyűrű töredéke maradt meg. A mellette fekvő, fele akkora mélységben eltemetett, K-Ny-i irányítású, idősebb női halott csontváza tökéletes épségben maradt meg, és látszólag semmilyen melléklete nem volt. A sír földjéből vett minta átiszapolása során azonban közel 300 kisméretű, kék és sárga pasztagyöngyöt találtunk. Délebbre, a domb aljában megtalált páros közül mindkettő Ny-K-i irányítású volt. Az egyik egy mellékletek nélkül eltemetett, szintén torzított koponyájú gyermek sírja volt. A mellette fekvő idősebb, torzított koponyájú felnőtt férfit fakoporsóban helyezték a sírgödörbe; a halott medencéje mellett egy bronz szőrcsipesz és egy nyeles vaskés volt, a lábainál bolygatás nyomait észleltük. A népvándorláskor későbbi századaiban az avarok korai, 6. század végi7. század eleji megtelepedését néhány gödör jelzi. Ezek jellegzetes korai avar korú kerámiatöredékei között nyugati szláv kapcsolatokra utaló ún. prágai típusú fazék töredékei is megjelennek (180. kép). A lelőhelyen újabb jelentős megtelepedésre az Árpád-korban (181. kép) került sor. A település maradványait földbe mélyített padlójú, lekerekített téglalap alakú, oszlopszerkezetes házak és a hozzájuk csatlakozó külső kemencék, továbbá hulladékgödrök jelentik. A többszörösen megújított, kerámia- (pl. cserépbogrács-) és salaktöredékkel alapozott sütőfelületű kemencék ritkábban egyesével, általában 2-3-5 tagú kemencebokrokat alkotva jelentek meg elsősorban a dombtetőn; a feltárt falurészen közel 60 kemence maradványait találtuk meg. Az Árpád-kori és késő középkori települések szerkezetének és időtartamának rekonstruálására a leletanyag pontosabb elemzése után lesz lehetőség. KELTA EDÉNYÉGETŐ KEMENCE HORVÁTH FRIDERIKA A lelőhely neve: Ordacsehi-Kis-töltés (M7/S-26) Az objektumok száma: 46/66 (rostélyos kemence), 27/36 (munkagödör), 32/50 (hulladékgödör) Kora: késő vaskor (La Tène С időszak) A környező mocsaras területből lankásan kiemelkedő Ordacsehi-Kistöltés lelőhely központi dombvonulatát 2001 tavaszán már csak igen kevés termőföld borította. A régészeti jelenségeket fedő vékony humuszréteg eltávolítása ezért fokozott óvatosságot kívánt. A földmunkagépek gyorsan halad-