Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Honti Szilvia: AZ URNAMEZŐS KULTÚRA BRONZ ÉKSZEREI BALATONBOGLÁR-BEREKRE-DŰLŐ ÉS BALATONBOGLÁR-BORKOMBINÁT LELŐHELYEKRŐL

180 HONTl SZILVIA A balatonbogiári Borkombinát melletti késő bronzkori telepen nagy számban kerültek elő különféle bronztárgyak, s két öntőminta-töredék azt mutatja, hogy ezeket vagy ezek egy részét helyben készítették. E tárgyak között ékszerek, ruhadíszek és eszközök egyaránt előfordulnak, jellegzetesek a tűk és a fibulák, emellett az itt bemutatandó diadémával is büszkélkedhetünk. A megtalált ékszerek többsége a ruházatot rögzítő tű (Id. 160. kép). Ugyanilyen célra használták az e korban megjelenő fibulákat is, melyek jóval változatosabb kiképzést, díszítést tettek lehetővé. A szerkezetükben, használatukban a mai biztosítótűhöz hasonló fibulák fő alkotórészei a rugóban végződő tűszár és a rugóhoz csatlakozó, tűtartóban végződő felső rész. A felső rész az, ami a ruhán kívül is látszik, így ennek kialakítása igen változatos és díszített. A Kárpát-medencében egyrészes fibulákat készítettek, azaz a tű- és a felső rész a tűtartóval ugyanabból a bronzból készült. A Borkombinát melletti lelőhelyen előkerült fibulák mindegyike drótfibula, azaz vékony, kör és négyzetes keresztmetszetű bronzhuzalból áll. Az alaptest egy darabból készült. A korong alakban felcsavart fejből a tűtartón keresztül indul az egyenes hát, amelyhez rugóval csatlakozik a tű - ilyen volt egy, a lelőhelyről korábban előkerült szórvány. Ezzel a típussal egyidősek azok a négy oldalkoronggal díszített fibulák, amilyenből Bogláron négy is előkerült; ennél az oldalkorongokat kis pánt kapcsolja a testhez (267. kép). A fibula kengyelét hullámosra hajlított drót is képezheti, mint az egyik boglári példányon, mely szokatlanul nagy méretű (266. kép). Hasonlóan készült a berekre-dűlői lemezes hátú fibula is: a vékony vonalakkal és pontsorokkal díszített lemezrészt ugyanabból a drótból, kalapálással alakították ki (168. kép). Nemcsak fibulákat, hanem öntött bronztűket is használtak ruha összekapcsolására, ezeket a változatos fejkialakítással és poncolással egyaránt díszíthették. Nem egyértelmű, hogy fejdíszként vagy hatalmi jelvényként szolgált-e az az egyedülálló bronzdiadéma, mely a 215. gödörből került elő (269. kép). Az öntött bronzpánt a homloki részen kiszélesedik, elkeskenyedő végeinél egy-egy lyuk mutatja a felerősítés helyét (ezen a részen az egyik vége letörött). Körben a pánt szélén keskeny borda húzódik, más díszítést nem látunk rajta. Ennek alapján arra gondolhatnánk, hogy félkész darab, azonban már körben meghajlítva, tehát használatra szánt állapotban van, hiszen a díszítést csak az egyenes lemezre lehet felvinni. Mindössze 10 cm-es átmérője alapján homlokpántként nem, csak magasra tornyozott hajra erősítve viselhették. Az urnamezős kultúra telepünkkel egykorú kincsleleteiben talált diadémák, illetve töredékek (párhuzamos szélű) lemezből készültek és poncolt minta díszíti őket. Ezektől mind készítési módjában (öntött), mind formájában eltérő a balatonbogiári diadéma. Hasonló, a homlokrésznél kiszélesedő alakúak a bogiárinál valamivel fiatalabb velemi és sághegyi aranydiadémák, ám ezek is vékony lemezből készültek. e^