Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ

160 SÓFALVI ANDRÁS-NAGY BORBÁLA-SKRIBA PÉTER 147. kép Árpád-kori vassarkantyú Felső-Gamászról sütőfelületének nincsen megújítása, de előfordul a többperiódusú is. Sütőfelületükbe általában összetört kerámiát tapasztottak, egy esetben előfordul a kavicsos alapozás is. A lejtőn elhelyezkedő kemencék közös jellemzője, hogy kivétel nélkül a földbe ásott munkagödör keleti, tehát a magaslat felé eső oldalába fúrták bele ezeket. A lejtő alján megásott munkagödröknél már mindegy volt, hogy a kemencét ennek melyik oldalába vájták be. A kialakított üreget kiégették, alját pedig lesározták. Az adalékanyag nélkül készített kemencéknek a többnyire löszös, ritkábban vörösesbarna erdei talaj nem biztosított hosszú élettartamot, talán ezzel is magyarázható nagy számuk; a beszakadt oldalfalú kemencék helyett újat kellett építeni, megújításukra már nem volt lehetőség. A kemencék között három, alapterületük alapján négyszögletes, földbe mélyedő objektumot tártunk fel, az egyik alján cölöplyukakkal. Az előbbiek feltehetően tárológödrök, a cölöplyukas pedig raktárépület lehetett (246. kép). A kemencékből 12-13. századi leletanyag került elő, melyeket a 12. század második felében vert dénárok is kelteznek, egyikük III. Béla (11721196) ezüstpénze. A kerámiaanyag restaurálása és feldolgozása a korszak belső periodizációjának kidolgozását teheti lehetővé. Az objektumok térbeli elhelyezkedése alapján világos számunkra, hogy ezek tudatos helykiválasztás eredményeként születtek, a kemencék építéséhez a lehető legkönnyebb módszert választva. Készítésük és működtetésük az Árpád-kori szolgáltató népek valamely csoportjához, feltehetően a Gamáson legnagyobb számban élt udvarnokokhoz köthető, akik a tihanyi egyház számára, hasonlóan a királyi birtokszervezetben élő udvarnoktársaikhoz, bizonyos szolgáltatásokat végeztek. A felső-gamászi dűlőben feltárt Árpád-kori települési objektumok jellege és megjelenése jóval változatosabb képet mutat. A felület völgyaljhoz közel eső szakaszán két földbe mélyített veremházat tártunk fel. Ezekből az egyik (59. str.) a jól ismert Árpád-kori veremházak típusába sorolható, a másik (99. str.) ettől nemcsak méretében, hanem abban is különbözik, hogy középszelemenes tartóoszlopain kívül a négy sarkába is cölöpöket állítottak. Ez arra utal, hogy a háznak lehettek a felszín fölé emelt falai is. Lejáratát csak az elsőnek sikerült megfigyelni és dokumentálni: ez a nagyjából É-D-i tájolású ház nyugati oldalán található, tőle jobbra, a ház déli oldalában a lakótértől elkülönülten, az altalajba ásott földkemence található. A felmenő falú ház kemencéjét a lakótér belsejében alakították ki, teknős gödrét félig a földbe mélyítve. A házak betöltéséből nagy mennyiségű kerámia és állatcsont került elő. Az elszenesedett famaradványok arra utalnak, hogy az épületek tűz hatására pusztulhattak el. Mindkét ház betöltésében találtunk Árpád-kori vassarkan148. kép A felső-gamászi Árpád-kori település részlete nyugatról