Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ

BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DULÖ ÉS BALATONEELEE-FELSÖ-GAMÁSZ 161 tyúkat (147. kép). Ez azért is érdekes, mert a falu Árpád-kori összeírásaiból több lovas jobbágyot is ismerünk. A két ház közel van egymáshoz, közelük­ben egy kemencebokor, illetve tőlük keletre több kút is található. Északabbra egy földbe mélyített, téglalap alakú, középszelemenes épületet - feltehetőleg egy pincét (249. str.) - tártunk fel, közepében alkalmi tüzelés nyomaival. A te­lepülési egységet délről, nyugatról és északról vízelvezető árkok határolják (148. kép). A feltárt kutak É-D-i irányban húzódnak a lakóházaktól keletre, mélységük 3,20-4,50 m között mozog. Kő- vagy faszerkezet nem volt bennük, belső szabálytalanságaik is ebből adódnak - a löszös-homokos altalaj köny­nyen beszakadt, így újat kellett ásni. Kis helyen való sűrűsödésük is arra utal, hogy nem egyszerre használták őket. Az itt feltárt kemencék nagyon változatos képet mutatnak. A házaktól ke­letre alapvetően két típus különböztethető meg, amelyek területileg is elkülö­nülnek. Az egyik a kemencebokor, ahol a kemencék megújítása új kemence építését jelenti ugyanazon munkagödör oldalában. Ezek általában egyperió­dusúak. A másik típus az önálló kemence és hozzá egy munkagödör. Ez utób­biaknál gyakran találkozunk a sütőfelület megújításával és az oldalfalak kita­pasztásával, a stabilabb oldalfalú kemencét többször is meg lehetett újítani. A kemencék itt is egy cölöpszerkezetes építményt fognak közre. A kemencék különbözősége talán eltérő funkciójukkal függ össze, de lehet, hogy a szolgál­tató csoportok vagy a családok eltérő szokásbeli különbségével magyarázha­tó. Feltártunk néhány más gazdasági jellegű épületet, pl. földbe mélyített óla­kat is. A kibontott árkok szerepe többnyire a vízelvezetés volt, a 13. századtól kialakuló, egyes esetekben árkokkal határolt, önálló jobbágytelkek a feltárt fe­lületen nem voltak megfigyelhetők. A felsó-gamászi lelőhely Árpád-kori leletanyaga igen gazdag, a nagy mennyiségű kerámián kívül - melyek közt vannak pénzzel datált (III. István [1162-1172]) darabok is - főleg a nagyon jó állapotban megmaradt fémanya­got kell kiemelnünk. A lelőhelyet fedő vastag vízzáró rétegnek köszönhetően igen jó állapotú vaskések, sarkantyúk, patkók és más használati tárgyak ke­rültek napvilágra. A feltárt Árpád-kori településrészlet(ek) településtörténetileg egységet ké­peznek, és a határjárások alapján a tihanyi apátság legjelentősebb Somogy megyei Árpád-kori birtokával, a 16. század közepén elpusztult Gamással 149. kép A felső-gamászi templom erődítése

Next

/
Thumbnails
Contents