Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ

BAEATONLELLE-ORS2ÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSŐ-GAMÁSZ 159 A langobard házak közötti felszínen öt avar kori sír maradványait tártuk fel. A sírcsoportban É-D-i és Ny-K-i tájolású temetkezések egyaránt előfordulnak, az egyik temetkezés kettős. A sírok csontvázai rossz megtartásúak, az előkerült ékszerek (gömbcsüngős ezüst fülbevalók, szemesgyöngyök), a viselet maradványai, valamint az öv és tartozékai rossz állapotban kerültek elő. A sírok mellékleteik alapján a 7. század első felére keltezhetők. A völgy mindkét oldalában elszórtan késő népvándorlás kori objektumokat: néhány kemencét és gödröt is feltártunk. A felületeken átfutó árkok egy részét is ebben az időszakban ásták meg. Az általuk kerített területen a szubhumuszból előkerült vastag falú, kézzel formált, hullámvonalköteges, bevagdosott peremű kerámiatöredékek talán felszíni építmények meglétére engednek következtetni. Feltárásunk legnagyobb területre kiterjedő korszaka az Árpád-kor. Az Árpád-kori objektumok az autópálya nyomvonalának az Országúti-dűlő lejtős szakaszára és a felsó-gamászi dűlő teljes területére kiterjedtek. A településtörténetileg egységet képező Árpád-kori településrészlet keleti határát az Országúti-dűlő magaslatának nyugati szegélyén húzódó két egymással párhuzamos, É-D-i irányú kis árok képezi. A természetes adottságoknak megfelelően a völgyalj vizenyős területén nincsenek Árpád-kori objektumok, a két településrészletet feltehetően viszonylag széles vízfolyás/állóvíz és egy töltésút választotta el. A felső-gamászi dűlőben az Árpád-kori települési objektumok kb. 70-80 m távolságban követik a Forró-árok vonalát, az objektumok által nem érintett felületen mintegy kirajzolva az Árpád-korban vizesmocsaras területet. Mint a 13. századi forrásokból tudjuk, a tatárjárás éveiben a Balaton vízszintje a mainál több (kb. 3-4) méterrel magasabb volt, Szigliget pl. szigetként emelkedett ki a tó vizéből. A magas vízállást az objektumok elhelyezkedésén kívül a feltárt Árpád-kori kutak becsült vízszintje is alátámasztotta. Az Árpád-kori település nyugati határa a völgyaljtól kb. 200 m távolságban húzódhatott, itt a lepusztult felületen, a felszínen nem találhatók leletek. A település(ek) észak és dél felé a vízfolyással párhuzamosan feltehetően tovább folytatódnak, pontos kiterjedésük csak további terepbejárások és feltárások révén határozható meg. Az Országúti-dűlőben a lelőhely viszonylag meredek oldalában összesen 39 Árpád-kori kemence maradványát tártuk fel (245. kép). Néhányuknak közös munkagödre van, de többségük önálló kemence. Zömük egyperiódusú, 146. kép Árpád-kori épület az Országúti-dűlőből (539. str.)