Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ
158 SÓFALVI ANDRÁS-NAGY BORBÁLA-SKRIBA PÉTER 145. kép Árpád-kori kemence az Országúti-dűlőből (23. str.) keszteni. A déli sekély cölöplyukból jó állapotú elszenesedett famaradvány került eló megégett szövoszéknehezékekkel együtt, viszont paticsdarabokat nem találtunk. A bejáratot ebben az esetben sem tudtuk megfigyelni; tüzelőberendezés nyomát nem észleltük. Ennek a háznak a padlója is átégett, közvetlenül fölötte kevés szövőszéknehezék, kerámia és állatcsont került elő. A két ház kerámiaanyaga közül egyrészt a kézzel formált, durva felületű, seprűzéssel díszített ún. szvéb fazekakat kell kiemelnünk. A díszített kerámia jellegzetes darabjai: ékvéséssel és besimított rácsmintával díszített töredékek; fényezett tál töredéke, vállán ékvéséssel háromszögeket kialakító díszítéssel, alatta két sorban bepecsételt kis háromszög alakú mintázattal, az edény hasán mély kannelúrákkal. Az ásatás nyugati részén előkerült kerámialeletek más, kora népvándorlás kori objektumok meglétére is utalnak. A feltárt házak párhuzamait Közép-Európában, elsősorban Csehországban, Morvaországban, Szlovákiában, Észak-Magyarországon és Alsó-Ausztriában találjuk meg. A Kelet-Magyarországról és Erdélyből ismert hasonló háztípusok eddig főleg a gepida szállásterületről kerültek elő. A langobardok nagy ellenségének 5-6. századra keltezett házai főleg abban különböznek az általunk feltártaktól, hogy mélyen a földbe ásták ezeket. Tüzelőberendezést ritkán találunk bennük. A Közép-Európából ismert házakban szintén nagyon ritka a tüzelőhely, külön kiépített bejárati részt pedig itt sem találunk. A csehországi Louny melletti Breznóból összesen 21, az általunk feltárt házakhoz nagyon hasonló építményt találtak, melyek leleteik alapján a 6. század elejére keltezhetők, és az itt élt langobardokkal hozhatók kapcsolatba. Leletanyaguk, illetve a korabeli langobard temetők kerámiaanyaga között nagyon jó párhuzamokat találunk a Felső-Gamászon előkerült edényformákra és díszítésekre. A háztípusok formai hasonlósága, valamint a leletanyag párhuzamai alapján a feltárt épületeket - véleményünk szerint lakó- és szövőházakat - a 6. század elején az Észak-Dunántúlra beköltöző langobardokkal hozhatjuk kapcsolatba, akik a Balatontól délre eső vidéket a század második harmadától kezdik megszállni. A napvilágra került házak így a Zamárdi-Kútvölgyidűlóben (ld. az erről szóló tanulmányt, 68. oldal) feltárt épületekkel együtt a dél-pannoniai langobard betelepülés ékes bizonyítékai. A völgyaljban felépített két házról elképzelhető, hogy egy nagyobb település részei, amely a Forró-árok nyugati partján húzódott végig. De nem kizárt az sem, hogy az Itáliából sala vagy curtis néven ismert langobard tanyaszerű település maradványait tártuk fel. Feltételezéseinket a jövő régészeti kutatásai igazolhatják.
