Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Sófalvi András–Nagy Borbála–Skriba Péter: BALATONLELLE-ORSZÁGÚTI-DŰLÖ ÉS BALATONLELLE-FELSÖ-GAMÁSZ

152 SÓ FALVI ANDRÁS-NAGY BORBÁLA-SKRIBA PÉTER Forró-árok Nagyút/Hadút A lelőhely felszínének morfológiáját (139. kép) az alluviális, homokos üledékek fölött képződött jégkori löszhátak határozzák meg, melyeket a klimatikus változásoknak és a Balaton vízszintingadozásainak megfelelően kisebb-nagyobb kiterjedésű vízfolyás választott el. A vízpart kiváló adottságot nyújtott az emberi megtelepedésre az idők folyamán. A Forró-árok mai folyómedrét az újkori csatornázások során alakították ki. A holocén folyamán a völgyet és környezetét hosszabb időszak(ok)on át fedő erdő helyenként vastag vörösesbarna erdei talajt hozott létre. Az emberi megtelepedés erdőirtásokkal járt együtt, ami a magaslatok nagyfokú erózióját és a völgy fokozatos feltöltődését eredményezte. Ez a folyamat nagymértékben meghatározta a lelőhely(ek) utóéletét és a felfedezés, valamint a munkálatok körülményeit. Míg az Országúti-dűlő meredek, erőteljesen lepusztult lankáján az előzetes terepbejárások megfigyeléseit többnyire igazolták a feltárások, addig a Forróárok túlpartja számos új tapasztalattal és felfedezéssel gazdagította ismereteinket (152-153. kép). Ugyanis az enyhe lejtésű völgy alj nyugati felét az évszázados esőzések helyenként 60-80 cm vastagságot is meghaladó, szinte kőkemény, teljesen vízzáró hordalékkal töltötték fel. így a felszínre a modern kori szántás nem hozott fel semmiféle régészeti leletet, a lelőhely légi fényképe és geofizikai felmérése sem utalt jelentős régészeti jelenségre. A csupán szondázó ásatásra kijelölt felső-gamászi lelőhely a feltárások folyamán számos meglepetéssel és - a jövő hasonló jellegű régészeti kutatásaira nézve megfontolandó - tanulsággal szolgált. Feltárásunk legkorábbi telepjelenségét az Országúti-dűlőben találtuk meg. Itt a lejtő alsó szakaszán egy mély, lefelé kiöblösödó vermet (301. str.) tártunk fel, amelynek leletanyaga a középső neolitikus zselizi kultúra klasszikus időszakára keltezhető. Az edények díszítésére a függőleges bevágásokkal tagolt vonalpár a jellemző, a vonalak által határolt felületet égetés utáni vörös festéssel vonták be. Kiemelkedő darab egy kis csésze: felületét a festésen kívül gyöngyköleses berakás is díszíti. Ezen kívül a veremből teveli kovából készült pengék kerültek elő. A nagyméretű magkőről lehasított eszközök nemcsak készítőjének szaktudását dicsérik, hanem kiváló esztétikai érzékéről is tanúskodnak, olyannyira, hogy az „ismeretlen eredetű" kószerszám a középkor emberét is csodálattal tölthette el. Ugyanis egy nagyobb méretű példány a közeli Árpád-kori kemence hamusgödréből került elő. A szubhumuszból másodlagosan előkerült újkókori kerámialeletek további, elpusztult objektumokra engednek következtetni. A völgy mindkét oldalán megtaláltuk a középső rézkori Balaton-Lasinjakultúra régészeti emlékanyagát. Az Országúti-dűlőben a kultúra jellemző leletanyaga szórványosan, többnyire a késő rézkori objektumokból került elő, tehát a későbbi megtelepedés során megbolygatták ezeket. A felület középső 139. kép A lelőhely terepmodellje