Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kiss Viktória-Sebők Katalin: BALATONSZEMES-BAGÓDOMB

BALATONSZEMES-BAGÓDOMB KISS VIKTÓRIA-SEBÖK KATALIN A lelőhely neve: Balatonszemes-Bagódomb (M7/S-12) A feltárt terület nagysága: 27 800 m

2 A feltárás ideje: 1999-2001 Az előkerült objektumok száma: 527 Jellege: gödrök, árkok, 2 kemence, 10 temetkezés A lelőhelyen megtalált korok: középső újkőkor (dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája), középső rézkor (Balaton-Lasinja-kultúra), római kor (4. század), avar kor Ásatásvezető: Kiss Viktória Közlemények a lelőhelyről: Bondár-Honti-Kiss 2000, 99-100; Kiss 2002 A Balatonszemes falu déli határában fekvő, Bagódombként ismert, lankás domboldal déli végén az előzetes terepbejárás során nagyon kevés, jellegtelen újkőkori kerámia és pár kőeszköz jelölt őskori lelőhelyet. A több megszakítással négy ásatási szezonban folyó leletmentés során túlnyomó többségben a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája legkorábbi időszakában, illetve klasszikus fázisában (keszthelyi csoport) lakott falu telepjelenségei kerültek elő; emellett feltártuk a középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúra kisebb települését, egy római birtokhatároló árokrendszer nyomait, valamint három avar kori temetkezést és egy további, feltehetően szintén az avar korszakhoz tartozó sírt és teleprészietet (107. kép). A Kr. e. 6. évezred közepén a formálódó dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó csoport tagjai telepedtek le elsőként a Bagódombon. A domb talajából vett fúrásmintákban talált virágporfajták (pollen) összetételének vizsgálatából a térség korabeli, eredeti környezetére és a jelentősebb emberi beavatkozások - erdőirtás, növénytermesztés, legeltetés - mértékére és korára is következtethetünk (részletesen Id. a környezettörténeti tanulmányban, 241. oldal). Eszerint az elsőként letelepedők irtásos-égetéses eljárással kis, lakható tisztást nyitottak az akkor még teljes egészében tölgy-, fűz-, szilfákból és mogyoróbokrokból álló erdővel borított dombon. A lelőhely közvetlen közelében