Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

lesége, Kreybig tábornok lánya, kitűnő háziasszony volt és remek gulyást és túrós csuszát készített. Az estélyen kívülem még Szikszay Feri, Hernády Kornél festők, egy grafikus és néhány nem festő vett részt. Vacsora után alakult egy Ids kártyaparti, amit Pataky nagyon kedvelt, de Munkácsy nem játszott, hanem a díványon körülültük mi többiek és ő elkezdett fütyülni szebbnél szebb magyar nótákat. Én ezt még nem hallván tőle, nagyon élveztem. Olyan sírva vigadó magyar estély lett. Ezt az estélyt viszonozta Hernády Kornél, aid nagy gavallér volt, pár cigányt is rendelt, aldket a Mester szénnel le is rajzolt. Jólesett neld, a sok francia között, honfitársaival együtt lenni. A Magyar Egyletben is, amelynek elnöke volt, eljött ünnepélyek alkalmával. Ezt a Magyar Egyletet Zichy Mihály teremtette meg, amikor Parisban élt néhány évig. Állítólag 30 000 frankot gyűjtött erre a célra. Abban az időben nem sok magyar élt Parisban: 10-12 ifjú a művészeti akadémián és egyetemen, pár magyar a követségünkön és mintegy 200 iparos élhetett künn állandóan, főként szűcsök, asztalosok és cipészek, akiknek munkáit nagyon értékelték. Ritkán lehetett abban az időben magyar szót hallani a boulevard-окоп, legfeljebb tavasszal, még inkább nyáron átutazóktól. Bezzeg 1923-ban, az első világháború után, mikor ldmentem Parisba lépten-nyomon megütötte az ember fülét magyar szó. Állítólag akkor 20 000 magyar élt kint Parisban, de még több vidéken, mint bányamunkás. Munkácsyval azután sajnos még csak egyszer volt alkalmam hosszabban beszélgetni. Mentem hozzá elbúcsúzni neuilly-i műtermébe, 1894 nyarán. A műteremhez vezető parkban összetalálkoztam Türr István tábornokkal, aki a műteremből jött ki éppen. Fénykép után és hatalmas bajuszáról mindjárt megismertem. Még ma is bánt, hogy nem mutatkoztam be neki, amihez külföldön honfitársi minőségemben kívül még egy kitűnő jogcímem lett volna. Elmondhattam volna neki, hogy amikor az olaszországi szereplése idejében jegyben járt Bonaparte hercegnővel és adjutánsát Nápolyba küldte korallékszerek vásárlására jövendőbeli felesége részére, azokat apám vásárolta meg. Valószínűleg mulatságosnak találta volna, hogy ezt az epizódot emlékezetébe idéztem volna, nekem pedig szép emlék lett volna az érdekes férfival pár szót váltani. Munkácsyt nagy töprengésben találtam az Árpád-kép előtt. Ez az óriási vászon rettenetesen kifárasztotta a már akkor beteg embert. Munkácsyban kétségtelenül meg volt a törekvés, hogy hazája részére fesse meg legsikerültebb művét, Árpád honfoglalását. Azt hiszem id. gróf Andrássy Gyula vagy Rákosi Jenő eszméje volt. Előbbi intim barátságot tartott Munkácsyval, és mikor mágnás barátai ez iránt érdeklődtek azt válaszolta: Meg tudnátok-e nekem mondani, hogy Raffaelnek ki volt miniszter kortársa? Munkácsyról századok múlva is tudnak majd, de hogy ki volt az ő korában miniszter Magyarországon, alig fogják tudni, pedig hát Andrássy elég jelentékeny államférfi volt. Deák Ferenc művének megvalósítója, az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorának legkiválóbb államférfia. Amint egyszer az Andrássy úti 51