Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

mintarajziskolából kijövet megláttam a Fasorban jönni cilinderrel, redingot­ban, göndör hajával, olajbarna arcával, egy grand seigneurbe ojtott művész­nek tartottam. Budapest szépségének a kialakulását ő látta meg előre a leg­jobban. Rákosi Jenő is megálmodója volt a magyar nemzet nagyságának. Érthető, hogy a Milléniumra a honalapítás gondolatát akarták szemlélhető­vé tenni. Munkácsy megértette a feladat nagyságát, sok előtanulmányt is végzett hozzá, de a beteg szervezete megroskadt a feladat nagysága előtt. Az ő legjelentősebb művei inspiratív természetűek voltak: A tépéscsinálók, A siralomház, Az újoncozás, a Milton s talán még a Krisztus trilógia is. Ab­ban az időben Renan Jézus élete megjelenésekor az egész világot, elsősor­ban Paris szellemi életét foglalkoztatták Renan megállapításai. Érthető, hogy Munkácsy ebben az atmoszférában élve, Krisztus életét imponáló té­mának érezte hatalmassá fejlődött ecsetje alá. Milyen kár, hogy ezek a vásznai nem Budapesten vannak. Egyszer kér­deztem Petrovics Eleket, mint a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, hogy nem lehetne-e ezeket megszerezni? Néki is ez volt az eszméje, mon­dotta, tett is erre kísérletet, de anyagi akadályai voltak. Ha ezeknek Buda­pesten egy külön pavilont építenek és belépti díjat fizettetnek rövid idő múlva megtérült volna vételáruk. Budapest egyik legnagyobb látványossá­ga lett volna. Budapestre nem jött volna idegen, aid ezeket meg nem tekin­ti. Henri Bouvet francia kollégám mesélte, hogy gimnazista volt Lyonban, amikor a Krisztus Pilátus előtt Parisban ki volt állítva és ez olyan szenzá­ció lett, hogy különvonat ment Lyonból érdeklődőkkel a kép megtekintésé­re. О is ilyen vonattal jött Parisba. Az Árpád bejövetele 1893-ban lett kiállítva a párisi Szalonban, de Mun­kácsy elégedetlen volt a hatással és újra, meg újra átfestette, agyon festette. A festék is elvesztette már tüzét, intenzitását. Erezte ezt ő maga is. Mikor beléptem a műterembe a képen dolgozott, és az óriási műteremben, lehe­tett vagy 30 méter, jókora utat kellett megtennem, amíg hozzájutottam. Menjünk hátra, nézzük távolabbról, mondotta. Amint a műterem nagy ab­laka előtt haladtunk, engem profilban látva megjegyezte: ejnye öcsém, mi­lyen érdekes Krisztus fejet festhetnék magáról. Bármily örvendetes volt ez rám nézve, sajnálatomra azt kellett válaszolnom, hogy szívesen állnék ren­delkezésére, de most nem tehetem, mert már a vasúti jegyet is megváltot­tam a hazautazásra. 1895-ben pedig már nem tértem vissza Párizsba, Mün­chenben béreltem műtermet, hogy a millenáris kiállításra fessek egy na­gyobb képet. Amikor Munkácsy az Ecce homo bemutatására Budapestre jött, Pannó­nia szállóbeli lakásán azzal fogadott, akkori titkárja, Malonyay Dezső, hogy senkit sem szabad már - orvosi tilalomra - hozzá bevezetni. Még talán azt keresztül tudjuk vinni, mondta Malonyay, hogy az Ecce homo-t személye­sen mutathassa be a királynak, mert azért jött Pestre. Aztán már csak a te­metésén voltam jelen, ami olyan impozáns volt, hogy még ilyet Budapesten nem is rendeztek. A katafalkot Stróbl Alajos készítette, amelyre az akkor 52

Next

/
Thumbnails
Contents