Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Feleségem a szülés után szebb és érdekesebb lett. Ekkor festette őt Weeks és én is első portréját. Sajnos azonban ekkor már súlyosabban jelentkezett fülbaja, úgyhogy az orvos ajánlatára nem maga, hanem egy francia elsace-i dada táplálta a gyermeket. Feleségem sokat foglalkozott a gyermekkel, naponta maga fürösztötte. Közben egyszer megtörtént, hogy amikor a vízből kiemelve a dada kezébe adta, fogja addig, míg törülköző után nyúl, a dada szórakozottságában beleejtette a vízbe a gyereket és ahelyett, hogy rögtön kiemelte volna kétségbeesésében a fejét fogta. Szerencsére feleségem azonnal felfogta a helyzetet és a gyereket kiemelte a vízből. Természetesen folyton rajzolgattam fiam minden mozdulatát, és vázlatkönyveim megteltek ezekkel a rajzokkal. Úgy fél éves korában festettem róla az első arcképet, amint a dada az ölében tartja és a lábacskáit fogja. Ez a képem a Salon d'Automne első kiállításán szerepelt. 1903 nyara közeledve, tanakodtunk, hogy hazalátogatunk Magyarországra, hiszen már 1902 nyarán sem mehettünk haza fiunk születése miatt. Én szeretettem volna szüleimnek is bemutatni legújabb unokájukat, azonban célszerűbbnek látszott, hogy a kis gyermekkel ne vállaljuk a hosszú utat. Elhatároztuk Normandiában, a tenger mellett fogjuk a nyarat eltölteni. Granville-be utaztam májusban körülnézni, hogy találhatnánk megfelelő lakást. Választásom Caroll-ra esett, egy kis falura, amely egy hegyoldalban fekszik villákkal beépítve, üdülők részére. Még kevésbé látogatott egyszerű hely, ahol úgy vélem zavartalanul lehet majd festeni. Jól ápolt almakertek, régi kis majorudvarok, sok festői témát nyújtanak és közvetlen a tenger mellett nagy távlattal Jersey és Guernaisey szigetek felé. Itt béreltem egy kis villát, amelynek a földszintjén volt a konyha és az ebédlő, az első és második emeleten két-két kis szobával, igen egyszerűen berendezve. Ha jól emlékszem 600 frankba került egész évadra és mi június közepétől október közepéig tartózkodtunk ott. Magunkkal vittük Parisból szakácsnénkat és annak 1415 éves fiát, Emilt, egy szelíd, kedves fiút, aki Zoltánt dadájától, már el lévén választva, felügyelte és kis kocsiján sétáltatta. Vendégünk is volt. Nővérem nagyon vágyott az én kis fiamat megismerni, hát a távoli hazából eljött oda utánunk férjével és 8 éves Antal fiával. Róla feljegyzem, hogy apja egyszer valami csínytevése miatt nagyon megfeddte, erre az érzékeny gyermek világgá akart menni és mivel ebédre nem jött haza, Emilt küldtük őt megkeresni, aki a szomszédos Joulouville-ből hozta vissza. Kirándulásokat tettünk Guernaisey szigetre, ahol Viktor Hugo emigrálása idején élt, s ahol meglátogatta őt a mi Teleky Sándor szabadságharci tábornokunk is. Itt megjegyzem, hogy Viktor Hugo szobrának a leleplezésén 1903-ban Borostyány Nándorral én képviseltem a magyarságot és koszorút helyeztünk szobra talpazatára. Atkeltünk Mont Saint Michel-re a sziklára épített remek gótikus templom megtekintésére. Ez az átkelés igen érdekes volt, mert Carolletól keletre egy keskeny öbölben, apály alkalmával, a tenger vize annyira visszahúzódik, hogy a tengerfenéken kocsival lehet átmen88