Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

ni. Az ott időzés azonban pontosan ki volt számítva, mert a dagály kezdete előtt vissza kellett térni. Azért a templomot és az ősi várszerű falut alaposan megtekintettük, sőt a kitűnő omlettet is elfogyaszthattuk, amiről híres volt a vendéglő. Nővéremék távozása után Edwin Lord Weekséket láttuk vendégül. Weeksen akkor már sajnos látszott, hogy egészsége megrendült. Keleti utazásaiból maiárival tért haza, amit akkor még nem tudtak gyógyítani. Nem panaszkodott, de látszott rajta, hogy érzi betegsége súlyosságát. Egy vasárnapon feleségét kérte, hozzon neki Grandville-ből angol-amerikai lapokat én vele tartottam biciklin. Örültem, erejében való bizalmát fokozta, hogy a grandville-i út kapaszkodóira ő sokkal gyorsabban ért fel, mint én, a 20 évvel fiatalabb. О nagyon gyakorolott lovas, mindig lenéztem a bicildit, de előző nyáron nem mehetvén vidékre fiam születése miatt, gondoltam jó lesz egy biciklit venni, mellyel könnyen kijuthatok a boulogne-i erdő legelrejtettebb szép helyeire vázlatokat festeni, amit meg is tettem, de aztán a biciklit raktárba helyeztem, sőt utóbb Körmendy Jenő szobrásznak ajándékoztam. Weeks sajnos néhány hónappal később meg is halt. Igen értékes barátot, nagy tudású festőt és előkelő gondolkozású embert veszítettünk benne. Wekksné felmondta aztán a kedves Leonardo da Vinci utcai villát, kisebb lakásba költözött a Victor Hugo téren, és eladta a műterem berendezését, amelyből én is kitűnő festőállványt, szekrényt, drapériákat, tigris és párducbőrt szereztem műtermembe. Kunffy párizsi műtermében a képe előtt 1902. 89