Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

A KUNFFY HÁZASPÁR PÁRIZSBAN (1901-1913) Csak októberben indultunk el Parisba, ott alakítandó ki állandó ottho­nunkat. Először egy pensióban laktunk a rue Miromesnil-ben és találtam megfe­lelő műtermet a rue Bayen 31. szám alatt, abban a műterembérházban, ahol Halmi Artúr dolgozott, mint Munkácsy-tanítvány Véletlenül összetalálkoz­tam ott egy volt Julian Akadémiai kollégámmal, Landauval, aki ajánlotta, hogy vegyem át az ő műtermét, sőt bútorozott lakását is a rue Jouffroy-ban, mert ők hosszabb időre Amerikába akarnak utazni. Landau magyarországi származású volt, de gyermekkorában kikerülve Amerikába, már alig tudott pár magyar szót. Amerikai nőt vett feleségül. Ajánlatát elfogadtuk, átvettem a műtermet véglegesen, a lakást pedig a téli hónapokra, mert úgy mondták, tavasszal visszatérnek Parisba. Még háztartási alkalmazottjukat is átvettük. Ez egész kellemes és gyors megoldás volt. Landauék révén ismerkedtünk meg Colonge-ékkal, akik művelt és kellemes emberek voltak. Colonge meg­alapítója volt és vezetője a párisi híres Berlitz iskolának. Éppen akkor meg­jött Parisba maga Berlitz személyesen. Egy alacsony szimpatikus emberke. Colonge-ék páholyt béreltek az Operában, ahová minket is meghívtak. Mi­kor feleségemet is bemutatták neki, a szokásos üdvözlés helyett így szólt hozzá: Do You like potatoes? (Szereti Ön a krumplit?) A Berlitz grammati­kának ezzel az ismert mondatával üdvözölte őt feleségem, amin Berlitz na­gyon mulatott és igen kellemes estét töltöttünk vele együtt. Ugyancsak Landauék révén ismerkedtünk össze Lord Edwin Weeks amerikai festővel és feleségével, akik nagyon értékes és kedves barátaink lettek. A rue Leonardo da Vinci 13. alatt szép villát béreltek, az Avenue de Bois de Boulogne egy mellékutcájában. Lakásuk s főleg a műterem tele volt keleti relikviákkal, mert Weeks sokat utazott keleten és képtémáit is onnan vette. Nagy tudá­sú festő volt, képei tetszetősek voltak, úgyhogy minden munkája vevőre ta­lált. A német császár is megvette egy berlini kiállításon több képét. Hors concour volt a Champs Elysée-i Szalonban, úgyhogy nemcsak társadalmilag volt értékes rám nézve ismeretségük, de instruktiv is volt mesterségemben a vele való érintkezés. Akkoriban „Kétségbeesés" című női aktképet festet­tem, ami nagyon tetszett neki és gyakran jött műtermembe. Egy alkalom­mal kérte feleségemet, hogy ülne neki modellt, nagyon jól felhasználta fejét egy képéhez, de azután portrét is festett róla. Ezt az alkalmat én is felhasz­náltam, mert kitűnő világításban téli kertjükben délszaki növények között állított be. így én is megfestettem az első komolyabb arcképet feleségemről. Weeks képe rendkívüli mesterségbeli tudással volt festve, de kissé akadémi­kus. Mikor jour-jukra jöttek amerikai művészbarátaik és a műteremben megszemlélték az újabb műveket, a fiatalabb festők az én munkámhoz tér­tek vissza, ami egy kissé feszélyezett is, de ezt mint utóbb mondták, moder­nebbnek találták felfogásban és szélesebb festés modorát szerették. Talán a leghasonlóbb portrém volt, melyet feleségemről festettek. 82

Next

/
Thumbnails
Contents