Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Ezeken az amerikaiakon kívül, addig nem volt más érintkezésünk, mint Hernády Kornél, Parisban élő jó módú magyar festő és Borostyány Nándor író, a Pester Lloyd és Pesti Hírlap tudósítója. Történt azonban, hogy éppen ebben az időben a budapesti Képzőművészeti Társulat felkért, hogy fogadnám el egy francia és amerikai festők munkáiból álló kollekció megszerzését, egy 1903-ban Budapesten rendezendő nemzetközi kiállításra. Elfogadtam a felszólítást. A rue Bayenben műtermi szomszédom volt Robert Besnard fiatal festő, a nagy Albert Besnard fia és úgy gondoltam, ha az ő támogatását megnyerem, akkor tervem sikerülni fog, egy elsőrangú anyag megszerzése. En a fiatal Robertet, aki nagyon könnyelmű fiú volt, kedvezően befolyásoltam, az apja ezt tudta, szívesen fogadott és készségesen megajánlotta támogatását. Azt is közölte velem, hogy a Société National Salonjában 1902-ben kiállított „Alakok a falumból" című munkám mind neki, mind a jury többi tagjainak, nagyon tetszett. írásbeli ajánlatot írt névjegyére, amellyel minden művész ajtaja megnyílt előttem, sőt megtiszteltetésnek vették meghívásomat a kiállításra. Besnard-al azt is mindjárt megtárgyaltuk, hogy kiket fogunk a kollekcióba felvenni. Nem csekély fáradságomba került a legkülönbözőbb városrészekben lakó művészeket felkeresni, de érdekes is volt annyi eltérő művészegyéniséget közelebbről megismerni. A Société National két elnökét Carolus Durand-t és Rodin-t kerestem fel és a társulat legértékesebb tagjait. A Budapestre küldött kollekcióban az alábbi nevek szerepeltek: Roll, Besnard, Lhermitte, Cottet, Lucien Simond, Dagnan Bouveret, Gaston Latouche, Raffaelli, Henri Bouvet, Mesnard, Aman Jean, Blanche, Thaulov. Coquelin Cadet-től, a Theatre Francais híres színészétől kértem el Dagnan Bouveret egyik képét, szívesen kölcsönözte Budapestre, bár panaszkodott, hogy alig élvezheti képeit, folyton kiállításra kérik. Egyszersmind láttam gyönyörű képgyűjteményét élő francia festőktől. Durand Ruel képkereskedőtől megkaptam Renoir híres „La Loge" című képét. Ezt a képet meg lehetett volna akkor venni 40 000 frankért. Megbocsáthatatlan hiba, hogy nem vették meg a Szépművészeti Múzeumnak. A XIX. század utolsó éveinek egyik legremekebb piktúrája. Nem sokkal később 160 000 frankért adták el, úgy tudom Oroszországba. A francia szellem és báj legpregnánsabb darabja. Az amerikai kollekció is igen értékes volt, aminek megszerzésében nagyon segítségemre volt Lachaise úr, az amerikai festők párisi egyesületének titkára. Ennek a kollekciónak a Műcsarnokban való elhelyezésére és az amerikai művészek képviseletére elküldték Budapesten van der Weyden jeles tájképfestőjüket, egy igen szimpatikus fiatal művészt. A kiállítás befejezése után Lachaise úr azt a megjegyzést tette előttem: A Budapest ont manquent un compliment! Óhajtotta volna, hogy van der Weyden úrnak, aki saját költségén utazott Budapesten és fáradozott a kiállítás érdekében, adjanak valami kitüntetést, hogy ezt egy előző bécsi kiállítás alkalmával Hitscock festőnek adták a bécsiek. Egy franciát is megilletett volna ez, de 83