Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

utaztunk fel Budapestre, hogy fogadjuk. Nagyon ünnepelték őket Budapesten, a riporterek számtalan fényképet készítettek róluk. Tőlünk Egyiptomba, Kairóba tartott Bonnier, a legközelebbi állomása azonban Bukarest volt. Sajnos ez a bátor aviatikus az első világháborúban Oroszországban lezuhant és elpusztult. A múlt század végi tartózkodásom idejéről nem hagyhatom említés nélkül a Fashoda ügyet, amikor Marchand kapitány ott kitűzte a francia lobogót és az angolok ez ellen tiltakoztak. Parisban akkor oly tüzes volt a hangulat, hogy már-már a háború kitörésétől lehetett tartani. Régi versengés emlékei vegyültek ebbe az ügybe, mert a franciák akkor ősellenségüknek az angolokat tartották. Amikor első évemben Parisban voltam, meglepve tapasztaltam a Julian Akadémián, hogy a francia kollégáim sokkal barátságosabbak voltak a németekhez, mint az angolokhoz. Egy értelmesebb francia kollégámnak ki is fejeztem csodálkozásomat, hogy 20 évvel a 70-es háború után nem képzeltem ilyen barátságos magatartást a franciák részéről a németek irányában. Azt válaszolta: mi a németek közül csak a poroszt gyűlöljük, de sem a bajort, sem az osztrákot. A mi legnagyobb ellenségünk az angol, ezekkel sohasem fogunk tudni megbékélni. Annál nagyobb volt VII. Eduárd király érdeme, hogy megteremtette a francia-angol entente cordiale -t. Már trónörökös korábban sokat megfordult Parisban, minden mulatóhelyét ismerte és nagyon közvetlen, kedves modorával népszerűvé lett. Ha Parisba érkezett első látogatásai rendesen Détaille, majd Bonnat festőknek szólt, jó barátságot tartott a Rotschildokkal és Hirsch báróval. Jól emlékszem, hogy koronázása után első fejedelmi látogatása Franciaországnak szólt. Nem a nagy Gard du Nord állomáson fogadták, ahová a londoni vonatok érkeznek, hanem egy kedves kis állomáson a Porte Dauphine-nél a boulogne-i erdő bejáratánál, mert ezt a kis állomást könnyebb volt artisztikusan díszíteni is, mert a gyönyörű Avenue du Bois-n át lehetett a díszfelvonulás. Ott álltunk mi is a nézőközönség között borostyán Nándor Újságíró barátommal, amikor a következő kifakadást hallottuk: A királyt szívesen látjuk, de a nagy kíséret otthon maradhatott volna! Eduárd látogatását azután viszonozta az egyszerű, szimpatikus, szerény kis Loubet elnök, és nyélbe ütötték Delcassé külügyminiszter és Cambon nagykövettel az entente cordiale-t, aminek kiindulópontja talán Vilmos császár pöffeszkedő magatartása volt, amit Eduárd gyűlölt. Egy diplomata beszélte nekem Parisban, hogy kisebb körű udvari ebédek után is, amelyen résztvett, tapasztalta, hogy Vilmos császár rágyújtott szivarjára és a többiek nézték, hogy eregeti a füstöt, holott ha Eduárd-al ebédeltek, az előbb megkínálta tárcájából vendégeit és csak azután gyújtott rá ő maga. Kétségtelen, hogy a két nagyhatalom uralkodójának jellembeli különbsége szerepet játszott az első világháború kialakulásának és lefolyása körüli eseményekben. A Vitatkozó francia papok című képemnek a párisi Champs de Mars-i Szalonban történt bemutatója után, 1899 nyarán hazatértem, és szüleim vargái gazdaságában szorgalmasan festettem. Nagyon eredeti, tipikus kis 67