Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

falu volt ez a Varga. Néhány kilométer távolságra Sásd járási központtól ke­letre, egy hegyoldalban eldugottan feküdt. Apám Cseh Ervin volt fiumei kormányzó családjától vette át ezt a gazdaságot néhány év előtt. Egy igen szimpatikus kis kúria volt, dél felé nézett, észak felől nagyon védve, úgy hogy szépen beérett ott a füge és már kora tavasszal ki lehetett ülni a ház elé. Szép Ids park volt a kúria előtt, mély árnyékot nyújtó fákkal, amelyek közt egy kedves kis kápolna emelkedett, ahol évente csak egyszer-kétszer misézett a sásdi plébános. Nyugat felől emelkedett a több holdas szőlő, amely kitűnő bort termett. Szinte naponta kisétáltunk ezen át a hegytető­re, ahonnan leláttunk a sásdi völgybe, amelyen napnyugtakor robogott el előttünk a Dombóvár-pécsi vonat, az összeköttetést szimbolizálva a nagy­világgal. Ez a kis Varga nagyon megőrizte népies régi jellegét épületeivel, né­pe tatár fejével és viseletével. Éreztem, hogy ez a kis falu kincsesbányája le­het piktori munkálkodásomnak. Először a kápolnából kiáramló asszony­népről festettem tanulmányokat egy nagyobb képtervemhez. A tanulmá­nyok érdekesek voltak, de a nagy képet nem festettem meg. Egyes tipikus alakokat festettem, akik közül a legérdekesebb volt az öreg Csertán Farkas, aki még befonva viselte kétoldalt a haját, úgynevezett csimbókokat viselt. Azután érdekes volt a két Balogh testvér, Ádám és János, akiket szőrme­kucsmában festettem. Ezt a három alakot egy keretbe foglaltam triptichon­szemen és Alakok a falumból címmel Budapesten, majd Parisban is kiállí­tottam. A Csertán Farkast párisi kollekciómból ellopták, Balogh Ádámot Petrovich Elek vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum részére. Ekkor fes­tettem meg a Hazatérő aratókat is, amely képemet Wlassics miniszter vá­sárolta meg és Pécs városának ajándékozta. Ezen képeim 1901-ben, a Téli tárlaton kerültek kiállításra a budapesti Műcsarnokban. A Vitatkozó fran­cia papok és a Nimfa című képeket mind a sajtó, mind kollégáim kedvező­en fogadták. A MŰVÉSZETI ÉLET BUDAPESTEN, A HÁZASSÁGKÖTÉS (1901) Kiállításom sikere arra az elhatározásra bírt, hogy Budapesten telepszem meg és műtermet keresek. Elhatározásomat egy más esemény is befolyásol­ta. Szerelmes lettem, komolyan. Az 1900. év farsangján lejött Budapestről az édesanyám elnöklete alatt rendezett jótékonysági bálra Tiller Sámuel Já­nos, 18 éves leányával, Ellával. Előző nyáron ugyanis anyám a budapesti Lukács fürdőben kúrát tartott reumatikus fájdalmai ellen és felvitte magá­val Emma nővéremet is. Egy napon megismerkedett Tillerrel, aki Kaposvár­ról származott és meghívta őket svábhegyi villájába. Édesanyámnak nagyon megtetszett Ella. Mikor hazaérkezett áradozva beszélt róla és közölte azt is, hogy meghívta őket a farsangi bálra. El is jöttek szállodában laktak, de ná­lunk étkeztek. Megkaptuk anyánktól az utasítást, hogy a vendégkisasz­szonnyal foglalkozzunk, hogy jól érezze magát. Arra gondolt, hogy Károly 68

Next

/
Thumbnails
Contents