Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

nosát, hogy leikkel kerültem össze. Nagy volt a meglepetésem, amikor a szállodás, nagy diszkréció mellett, tudomásomra adta, hogy Du Paty de Clam vezérkari őrnagy és családjával étkeztem. Az asszony született Urselle grófnő volt Belgiumból. Álnév alatt voltak bejelentve. Most természetesen még jobban kezdtek érdekelni, mert hiszen Du Paty de Clam volt Zola híres J'accuse cikke szerint a Dreyfuss ügy „auteur diabolique"-ja (ördögi szerzője). Mulatságos volt, mikor egyik este mellettük ülve az újságban azt olvastam, hogy Du Paty de Clam Rómába érkezett és x szállodában bérelt lakást. Hogy inkognitójukat megőrizzék és szabadságukat ne zavarják, így kellett a publikumot félrevezetni. Kellemetlenségem is támadhatott volna ezen érintkezésből. A Pesti Napló szerkesztője, Ballá Mihály Budapestről való távozásomkor megkért, hogy adnék a lapnak híreket Franciaországból. Innen a Bretagne-ból küldtem is a szezon végén egy hosszabb tárcát, leírva a Bretagne életét, népét és többek közt megemlítettem Beg Meil közönségéből: Du Paty de Clamot is. Nem gondoltam egy percig sem, hogy egy magyar lapból a füléhez juthat tárcám híre. Szerencsére nem is jutott, dacára annak, hogy a lap elkövette azt az indiszkréciót, hogy tárcám címét, ami, ha jól emlékszem a bretagnei élet volt, önkényesen megváltoztatta így: „Hol van Du Paty de Clam!" Szerencsére már el is utaztak Du Paty-ék Beg Meil-ből, mire a tárca megjelent és utóbb Parisban, a Szalon kiállításán öszszetalálkoztam Du Paty-val a legbarátságosabban közeledett felém. Tekintve, hogy a Dreyfuss ügy mindenkit foglalkoztatott és érdekelt, elmondtam ezt a találkozásomat Sonnenfeld Zsigmondnak is, a Hirsch báró jótékonysági iroda igazgatójának, aki ezt így továbbadta Salomon Reinach-nak, a Saint Germain-i nagy Régészeti Múzeum igazgatójának, aki felkérte, hogy hozna engem vele össze. Nagyon érdemes volt, azt a nagy tudóst, Lisbonne utcai palotájában felkeresnem. Ez a család nagy szerepet játszott abban az időben Paris művészeti és politikai életében. Joseph Reinach fivére ismert országgyűlési képviselő, Gambetta minisztertársa volt. A Beg Meil-ben eltöltött néhány hónapot életem legszebb periódusának tekinthetem. Függetlenül, egészen a művészetnek szentelhettem minden percemet. Eljutottam már odáig, hogy amit átéreztem, piktúrában ki is tudtam fejezni, és az életet öntudatosan élveztem. A bretagnei tenger és vidék ideális hely volt ennek. Örültem, hogy ellen tudtam állni a vörös hajú szép párisi asszony csábításainak, hogy Beg Meil-ből költözzem át Arromanche-be, északabbra a calais-i csatorna felé, ahol ő családjával nyaralt. A szezon végén ugyan Beg Meil-ben megvigasztalt egy karcsú világosszőke párizsi ügyvédné, de ekkor már munkáim nagy részét befejeztem és szép művészi poggyásszal indulhattam vissza Parisba. Mivel akkor még saját műtermem nem volt, Hernády Kornél honfitársam és kollégám szíves meghívására a rue de Rome-ban berendezett szép műtermében néztem át és javítottam a beg meil-i munkáimat, mielőtt azokat Budapestre szállítottam a Hock és Szikszay által a Nemzeti Szalonban 61