Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
rendezett francia-magyar kiállításra. Sikerült azután hamarosan egy jó műtermet is bérelnem az Avenue de Villier 147 alatt, egy nagy műterembérházban, melynek ablakai részben a fortifikaciókra néztek. A műterem az ötödik emeleten volt, lift akkor még csak a legmodernebb házakban járt Parisban, így hát elég volt oda felmászni, miért is naponta egyszer jöttem le este, ha csak valami különös dolog elő nem adta magát. A reggeli teát magam készítettem el, a diner-re valót felhozta a házmester és csak kivételesen mentem le a szomszédos cremerie-be (tejüzlet), ahol művész párocskák és munkások étkeztek. Nagy bajban volt azonban Zakariás doktor barátom, aki gyakran jött biciklin meglátogatni a távoli quartier latin-bői és mert nem merte biciklijét a kapu alatt hagyni, felcipelte a meredek lépcsőn az ötödik emeletre. Nagyon kedves fiú volt, aki utóbb mint orr- és gége specialista Budapesten működött, de sajnos fiatalon elhunyt. így járt Becker József ismert nőgyógyász is, akit szintén Parisból ismertem és aki iránt nagy szimpátiát éreztem. Felkérésemre ő kezelte boldogult édesanyámat Budapesten. Azután kijárt műtermembe Szigethy Gyula Sándor, aki Parisban orvosi tanulmányait végezte. Utóbbi a kaposvári kórház igazgatófőorvosa lett. Abból a nagyra becsült Szigethy családból, mellyel már gyermekkoromban bensőbb barátságban voltunk. Éppen a neuilly-i kapu bejáratánál állt az a műterembérház, közel lakott Rippl-Rónai kollégám is, aid lakótársával: Pitcairn-Knowles skót festővel gyakran meglátogatott. Én is viszonoztam látogatásaikat abban a régi kastélyszerű épületben, amelyről Rónai Emlékezéseiben annyi szeretettel ír. Ebben a műteremben hozzákezdtem egy nagyobb kép megfestéséhez, melynek terve már Parisba visszatértemkor megfogamzott bennem. Akkor a Szajna túlsó partján laktam, még a Rue Jacob-ban és amint egyik este a Saint Germain de prés templom előtt elhaladtam, az utcai gázlámpa alatt három francia papot láttam igen élénken beszélgetni. A papok arckifejezése, mozgása és a gázlámpa világítása igen festői benyomást tett rám és elhatároztam, hogy ezt meg fogom festeni. Az Avenue Villier-i műterem alkalmas is volt e kép megfestésére, mert egy nagyobb és egy kisebb helyiségből állt. Utóbbit besötétítettem nappal, hogy a plafonról csak a gázlámpa világította meg olasz modelljeimet és én a nagyobb műteremből egy sötét papírfüggöny ablakocskáján át láthattam a kellő effektusokat. Hogy a háttér érdekesebb legyen a Saint Germain de prés templom helyett a l'Auxerrois templom szép architecturáját választottam, melynek megvilágítását esténként tanulmányoztam a helyszínen. El-elkísért oda Szigethy dr. barátom is és odaállt modellnek a gázlámpa alá. Miután kellő időben beküldtem a Champs de Mars-i Szalonba, még egy képet készítettem itt pastellben: Nimfa a tengerparton-t, melynek hátteréül a bretagnei tengert festettem. Ez volt az első képem, melyet az állam vett meg és a minisztérium egyik hivatalos helyiségében nyert elhelyezést. Ebben a műterembérházban néhány jó barátra tettem szert. A leghűségesebb volt ezek közül Henry Garnier, közvetlen szomszédom, aki ugyan nem volt festő, de ko62
