Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

idősebb kollégánk elnökölt, egy volt tengerésztiszt, aki szenvedélyes festője lett a tengernek. Éppen abban az időben kapott megbízást az államtól annak a jelenetnek a megfestésére, amikor a szövetséges cárt a dunquerquei kikötőben fogadják. A baráti érintkezést utóbb Parisban is folytattuk. A kis hotelben éjjel aludni nem lehetett, olyan erővel csapkodtak a hullámok a sziklához. Nagyon festőiek voltak a breton nép processiói búcsújáró templomaik körül, amelyekről oly jelentős műveket alkottak Dagnan Bouveret, Lucien Simon, Charles Cottet. A nép vallásosságát bizonyára nagyon fokozta a tengerrel folytatott küzdelme. Ha főfoglalkozásuk a halászat volt is, mezőgazdaságot is folytattak, de ami akkori termelésünkhöz képest, ez primitív volt. Meglepetésemre még régi módi faekéket is láttam és sok olyan lakást, ahol barmaival élt együtt a család. Szépek voltak ki almáskertjeik, ahol a cidre készítéséhez almát termeltek. A table d'hote-nál mindenki elé állítottak egy üveg cidre-t, ami a nyári hőségben igen üdítő volt. Konyhájukkal is meg voltam elégedve, mert a sok hal és rákfélével igen változatos és ízletes volt. 7-8 fogásból állt a vacsora és akkor, ilyen szerényebb helyen, a hotelszobával együtt nem került többe 6 franknál naponta háromszori étkezéssel. A közönség szabadságukat élvező állami hivatalnokokból és művészekből állt. Aránylag kevés idegennel. Szomszédaim két idősebb festőnő volt, akik már évek óta jártak ide. Egyik amerikai, igen tehetséges, a Nagy Szalonban is sikert aratott Mlle Macpherson, a másik egy ír gyáros lánya Mlle Bartlett, kevésbé tehetséges és neuraszténikus. Anyáskodó szerepet töltöttek be körülöttem, ami nagyon jólesett a távoli idegenben. Gyakran invitáltak délutáni kitűnő teákra. Utóbb Parisban is, ahol volt műtermük. Auteuil-ben folytattuk a baráti érintkezést és mikor megnősültem feleségemmel is összebarátkoztak. Igen szigorú erkölcsű két nő volt. Sok érdekes ember fordult meg náluk. Ott ismerkedtem meg Napoleon Wise herceggel, akinek családjából nősült Türr István tábornokunk. De voltak Beg Meil-ben érdekesebb emberek is, akiket nem hagyhatok felemlítés nélkül. Egyik estefelé, amikor a tenger előtt festettem, egy arra sétáló házaspár, két felnőtt fiukkal, megálltak mögöttem és figyelték munkámat. Úgy látszik érdekelte őket, mert beszédbe ereszkedtek velem. Ez többször megismétlődvén, meghívtak, hogy a dinert költsem el velük. Ok ugyanis az általános asztalnál nem étkeztek, hanem egy külön kis teremben. Meghívásuknak eleget téve, mindjárt jobban érdekelni kezdtek. A hölgy igen előkelő megjelenésű volt, a férfi pedig egészen meglepő, rafinált műveltséget árult el. Tőle hallottam először beszélni arról, hogy a könyveit úgy kötteti be, hogy már a bekötéssel is következtetni lehessen a könyv szellemi tartalmára. Rendesen eljárt Beyreuth-ba, a Wagner előadásokra, ami egy franciánál egészen szokatlan zenei műveltséget bizonyított. Bemutatkozásnál, mint az rendesen történni szokott, nevüket nem értettem meg, mivel Franciaországban egy cseppet sem volt fontos a név ismerete, csak napok múlva amikor már összebarátkoztunk, kérdeztem meg a hotel tulajdo60