Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
végzése Mexikóban és egy kolostori kép elmélkedő szerzetesekkel. Azután megbámulhattuk a Pantheonban a szent Genovéva életéből vett triptichonját, amelyben nagy erő és plaszticitás volt. Ez volt a hibája, mint falfestménynek. Jó, hogy nem látható egyszerre Puvis de Chavannes-nak ugyancsak szent Genovéva életéből a Pantheonban festett triptichonjával, amely világos színeivel, egyszerű vonalvezetésével sokkal inkább megfelel a dekoratív falfestménynek. Mi fiatalok természetesen ezt az újabbszerű piktúrát szerettük, bámultuk, de Laurens nagy tudását, remek concepcióját el kellett ismernünk. Tanárainkkal intimebb közelségbe nemigen juthattunk, ehhez túl sokan voltunk. Nagy öröm volt, ha Laurens egy-egy nagyobb műve befejezésekor megengedte., hogy vasárnap, amikor nem dolgozott, mint a legtöbb francia, műtermébe jöhessünk műve megtekintésére. A tehetségesebb tanítványokat azért megjegyezték maguknak és segítették is pályájukon. Nekem két momentum maradt meg különösen emlékezetemben a vele való kontaktusomból. Amikor egy évi rajzolás után festeni kezdtem, figyelmeztetett, hogy ne csináljam mindjárt a modell egész alakját, hanem egyegy testrészét fessek meg életnagyságban. Alaposan tanulmányozva. Ugyanis itt a Juliánban, ahol a termek túlzsúfoltak voltak, nem lehetett életnagyságú alakokat rajzolni vagy festeni, mint a müncheni Akadémián. A rendes méret 60-80 cm nagyság volt, ami azt vonta maga után, hogy a testrészek jóval a természetes nagyság alatt voltak. így nagyon bölcs tanács volt egyes testrészeket életnagyságban megfesteni. Egy modellről - nem alkalmaztatván egy hétnél tovább - nem lehetett volna egy életnagyságú aktot ilyen rövid idő alatt alaposan tanulmányozni. Egy akt tanulmányom hátterében odafestettem a dísztelen plékályhát is a nagy kürttel és hogy éreztessem a kellő légtávolságot, könnyen, kevés festékkel vázoltam ezt fel. Ez nagyon tetszett Laurensnak, azt mondván, ha ilyen könnyen fogok megfesteni egy aktot, akkor kész festő leszek. Nagyon értékesek voltak Laurens útmutatásai a kompozíciók megoldásánál is. A témákat ő adta fel, rendesen mithológiai vagy bibliai mozzanatot. A legtöbb tanítvány perhorreszkálta ezeket a kompozíciókat, nagyon akadémikusnak találta, a tanulóifjúság inkább már a körülvevő életet akarta festeni, pedig nagyon hasznosak voltak ezek a kompozíciók: a térbeosztás, vonalvezetés és egyensúlyozás, árny- és fényelosztás szempontjából. Az első képemet, melyet a párisi Salonban kiállítottam, bemutattam Laurensnak. Ez a „Five o'clock tee" volt. A lámpafény elosztását megdicsérte a képen, azt hiszem ez vitte is be a kiállításba, de a lámpa bronzkarjait nem találta elég anyagszerűnek. Sajnálom, hogy amikor utóbb, mint önálló festő kezdtem dolgozni Parisban, nem kerestem vele a kapcsolatot, aminek az volt az oka, hogy elpártoltam a régi Szalontól, átmentem a „Société National des Beaux-Arts" (A Szépművészetek Nemzeti Társasága) Szalonjába. A másik professzorom Benjamin Constant impulzívebb, temperamentumosabb festő volt. Színben sokkal gazdagabb, mint Laurens. Keleti tárgyú képei nagyon hatásosak voltak és ezekért magas árakat ért el. Abban az idő39
