Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

AZ ISKOLAÉVEK KAPOSVÁRON, A NYARAIC ORCIBAN ÉS GÁLOSFÁN 1880 KÖRÜL Az iskolajárást unalmasnak találtam és az volt az érzésem, hogy a tanítók és tanárok is örülnek, ha egy-egy tanórának vége van. Közepes tanuló voltam, leggyengébb a számtanban. Jobban kedveltem a földrajzot, a történelmet és a fizikát. Első igazgatónk Cselkó József, tót származású magas, sötétszínű ember volt, akinek beszédjéből is nagyon kiérződött az idegen születés. Ott tanított Vaszary János festőkollégám édesapja is, aid latin tanárom volt. Mindig virzsinia szivar lógott a szájából, kedélyes, aranyos ember volt. A rajztanár Liebewein Alajos volt, akinél külön órákat vettem, amikor szüleim észrevették rajz iránti hajlamomat. Elém tett valami olajnyomatú képet, azt kellett lemásolnom. De otthagyott, kiment a szőlőjébe, mondván, majd meglátja, mit csináltam mire visszajön. Ezt rendesen nem tudtam bevárni, mert nem hiába volt Liebewein a neve, sokáig künnmaradt a pincében. Nála nem sokat tanultam. A festés iránti hajlamom korán jelentkezett. Amikor újonnan épülő kaposvári házunkban a szobafestők dolgoztak, ez rendkívüli módon érdekelt. Az istállók falát, mely szép fehérre volt meszelve, kezdtem befesteni mindenféle ábrákkal. Hét-nyolc éves lehettem akkor. Emlékszem, ha nem volt más festékem, magam próbáltam csinálni: zöld színt levelekből, piros színt téglából. Amikor az elemi iskolába jártam és az algimnáziumba, a nyarakat Orciban töltöttük. Nagyon élveztem ennek a helynek szelíden hullámos mezőit. Mikor nagyobbacska fiú voltam, apám megengedte, hogy gazdasági körútjain elkísérjem. Nagyon élveztem a tömörkei erdő magányát, ahol százados tölgyek álltak. Ezeket apám kivágathatta, de a régi erdő helyén szép, új rezulák nőttek, melyekben kitűnő vadászatot űztek a kaposvári notabilitások, akiket apám szívesen látott vendégül. Itt kezdett engem is vadászatra nevelni Babochay Kálmán gyógyszerész, jó barátunk, amikor csak kettesben mentünk ki Orciba vadkacsázni, utóbb Gálosfára: őz- és szarvaslesre. Babochay volt abban az időben a megye leghíresebb vadásza. Volt érzéke a piktúrához is. A szarvasok bőgését hallgatva a gálosfai erdőségben, figyeltük a természeti szépségeket is, a hajnal derengését és a napfelkeltét. Én bizony ebbe úgy belenéztem magam, hogy gyakran elszalasztottam egy szépnek kínálkozó vadat is. Babochay órákig állt mellettem, amikor már Münchenből visszatérve, festettem. Utóbb ő maga is kezdett másolgatni szarvas képeket az „Über Land und Meer"-ből, amelyekre nagyon büszke volt. Az évközi és nyári vakációk így nagyon kellemesen és változatosan teltek el. Az orci felvilágosodott, református néppel nagyon összenőttünk. Ez a falu, közel lévén a városhoz, lakossága civilizáltabb volt már. Nagyon figyelték apám gazdálkodását és tanulékonyak voltak. Az irtásföldeket részes művelésre vállalták, úgyhogy a község csaknem minden tagjával érintkezés20