Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

ha hat hónapig bérlem a bútorokat, az megfelel a vételáruknak. így aztán megvettem az eddig bérelt berendezést. Feleségem egy gyönyörű lakást va­rázsolt elém, amikor Somogytúrról, ahol engem a gazdálkodás teljesen le­kötött, Budapestre érkeztem. Ebben a környezetben éltünk majd 20 évig. Napsugaras lakás volt, délnek és nyugatnak, a Dunára néztek ablakai. Nem említettem, hogy mialatt Tuniszban voltunk, kaptam ajánlatot eg)' cigányképem megvételére, amely a Salon d'Automne-ban volt kiállítva. Négy alakos kép volt, elől egy cigánylány térdképe, igen plasztikusan. A Szalon elárusítója közvetítette az eladást, így aztán nem tudtam meg, ki volt a vevő, majd kitört a háború, az elárusító elesett, így 10 év múlva kint járván Párizsban sem tudtam meg, ki vette meg a képet. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1914 nyarán Somogytúron voltunk, mikor Sarajevóban eldördültek a lö­vések, amelyek leterítették Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Mindjárt tisztában voltunk azzal, hogy ez nem közönséges merénylet, terv szerint volt előkészítve és távolabbi céljai vannak. A háborút a diplomaták ügyetlensége miatt nem lehetett elkerülni. Az én generációm, mely Ferenc József uralkodásának delelőjét élte át, ifjú korában, oly békés, biztonságos életet élvezett és a humánum átérzésében is oly magasra emelkedett, hogy el sem képzelhette az európai nagy nemzetek összecsapását. A XIX. század utolsó éveiben és a XX. század elején a tudomány oly nagy haladását mu­tatott fel a technika és az élet minden terén. Az életstandard óriási módon megnőtt. Őrültnek tartottuk volna ezt lerombolni és a technikai haladást egymás elleni harcban felhasználni. A szociális institúciók is mindinkább előtérbe léptek és ha meg is volt a küzdelem a munkásság és a kapitalizmus között, bízni lehetett a békés kiegyezés lehetőségében. Amikor XIII. Leó pápa „Rerum Novarum" kezdetű híres enciklikáját kibocsátotta, elismerve a szociális tanok jogosultságát, általános megnyugvást keltett. Igazi krisztu­si állásfoglalás volt. Megdermedtünk, mikor 1914 júliusában a háború va­lósággá vált. Nem régen térve haza Párizsból, ahol a politikai életben oly nagy szere­pet játszó Clemenceau család tagjaival benső barátságban voltunk, szinte szerettem volna visszarepülni, velük szót érteni, őket kérni, értsük meg egy­mást, ne harcolunk egymás ellen. Persze naiv elképzelés volt ez. Az első világháború a nemzetek lelkesedésével, nagy elánjával kezdődött, mert az én generációm és különösen az utána következő, nem ismerte a há­ború borzalmait. Meg kell vallanom, hogy kezdetben nagy szomorúságot éreztem, hogy nem vehetek részt benne és elmulasztok nagy művészi imp­ressziókat. Nálam fiatalabb 30 éves gazdatisztemet Busy Balázst, mindjárt az első korosztályokkal bevonultatták és nekem kellett a gazdaság vezeté­sét átvennem. Szigorú háborús rendeletek voltak ugyanis, hogy a legna­172

Next

/
Thumbnails
Contents