Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006
ha hat hónapig bérlem a bútorokat, az megfelel a vételáruknak. így aztán megvettem az eddig bérelt berendezést. Feleségem egy gyönyörű lakást varázsolt elém, amikor Somogytúrról, ahol engem a gazdálkodás teljesen lekötött, Budapestre érkeztem. Ebben a környezetben éltünk majd 20 évig. Napsugaras lakás volt, délnek és nyugatnak, a Dunára néztek ablakai. Nem említettem, hogy mialatt Tuniszban voltunk, kaptam ajánlatot eg)' cigányképem megvételére, amely a Salon d'Automne-ban volt kiállítva. Négy alakos kép volt, elől egy cigánylány térdképe, igen plasztikusan. A Szalon elárusítója közvetítette az eladást, így aztán nem tudtam meg, ki volt a vevő, majd kitört a háború, az elárusító elesett, így 10 év múlva kint járván Párizsban sem tudtam meg, ki vette meg a képet. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1914 nyarán Somogytúron voltunk, mikor Sarajevóban eldördültek a lövések, amelyek leterítették Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Mindjárt tisztában voltunk azzal, hogy ez nem közönséges merénylet, terv szerint volt előkészítve és távolabbi céljai vannak. A háborút a diplomaták ügyetlensége miatt nem lehetett elkerülni. Az én generációm, mely Ferenc József uralkodásának delelőjét élte át, ifjú korában, oly békés, biztonságos életet élvezett és a humánum átérzésében is oly magasra emelkedett, hogy el sem képzelhette az európai nagy nemzetek összecsapását. A XIX. század utolsó éveiben és a XX. század elején a tudomány oly nagy haladását mutatott fel a technika és az élet minden terén. Az életstandard óriási módon megnőtt. Őrültnek tartottuk volna ezt lerombolni és a technikai haladást egymás elleni harcban felhasználni. A szociális institúciók is mindinkább előtérbe léptek és ha meg is volt a küzdelem a munkásság és a kapitalizmus között, bízni lehetett a békés kiegyezés lehetőségében. Amikor XIII. Leó pápa „Rerum Novarum" kezdetű híres enciklikáját kibocsátotta, elismerve a szociális tanok jogosultságát, általános megnyugvást keltett. Igazi krisztusi állásfoglalás volt. Megdermedtünk, mikor 1914 júliusában a háború valósággá vált. Nem régen térve haza Párizsból, ahol a politikai életben oly nagy szerepet játszó Clemenceau család tagjaival benső barátságban voltunk, szinte szerettem volna visszarepülni, velük szót érteni, őket kérni, értsük meg egymást, ne harcolunk egymás ellen. Persze naiv elképzelés volt ez. Az első világháború a nemzetek lelkesedésével, nagy elánjával kezdődött, mert az én generációm és különösen az utána következő, nem ismerte a háború borzalmait. Meg kell vallanom, hogy kezdetben nagy szomorúságot éreztem, hogy nem vehetek részt benne és elmulasztok nagy művészi impressziókat. Nálam fiatalabb 30 éves gazdatisztemet Busy Balázst, mindjárt az első korosztályokkal bevonultatták és nekem kellett a gazdaság vezetését átvennem. Szigorú háborús rendeletek voltak ugyanis, hogy a legna172