Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

gyobb intenzivi

tassai kell gazdálkodni, mert nekünk kell a hadsereget táplálni. Mikor az első falumbeli sebesült Komáromi Vince (aki a Szerelmesek című képem egyik modellje volt) hazaérkezett, felkötött karral és bekötött fejjel, akkor tudatára ébredtem, hogy nem tréfa a háború. Dédelgettük Vincét, a legfinomabb ételekkel, befőttekkel elláttuk, hogy mielőbb meggyógyuljon. Vele kapcsolatosan kitérek egy epizódra. Kikérdezve őt háborús tapasztalatairól, egyebek közt elmondta, hogy Sabácnál kivívott győzelmük után két órai szabad rablást engedélyeztek nekik. О - gondolva, hogy legérdemesebb lesz egy ékszerüzletbe behatolni, ott színültig telerakta borjúját ékszerekkel és drágakövekkel. Fordult azonban a kocka, úszva menekültek a Száván át. О tudott úszni, hát bátran belevetette magát a vízbe, hátán a megtömött borjúval, de egy katonatársa, aki kevésbé jól úszott, belekapaszkodott az ő borjújába és gátolta az úszásban. Nem volt mit tennie, megoldotta derékövét és ezzel a borjú elhagyta a vállát, vele katonatársát is. A végső veszélyben inkább az életét mentette, mint az ékszereket. Kunffyné kézimunkázik a somogytúri ház teraszán 1913. 173