Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

meghívtam, jöjjön velem lakásunkra, feleségemnek éppen fogadási napja volt és hívtam, igyék velünk egy csésze teát. Jött is. Bemutattuk néhány szép fiatal nőnek, de azokkal szemben is szótlan volt, amit nyelvtudása hiányának véltünk. Néhány nap múlva elküldte nekünk még Nagyváradon kiadott első verskötetét dedikációval „Még egyszer" címmel. Hogy méltóan megköszönhessem, kértem feleségemet, olvassa el és mondjon róla véleményt. Költeményei azonban nem nagyon tetszettek. Ady többé nem jelentkezett, aminek tán az is oka volt, hogy Ady ezután nagyon összeboronálódott Léda asszonnyal. Néhány év múlva láttam még egyszer Párizsban, a Variété színház egy felvonás közében a terrasse-on, ahol már egy elegáns párisiként mutatkozott. Miután hazaköltöztünk Magyarországra, egy alkalommal kereste velünk a találkozást, de nem sikerült. Özvegyével azonban, Boncza Bertával - Csinszkával -, mikor már újra férjhez ment Márffy Ödön kedves kollégámhoz, nagyon összebarátkoztunk. Ö is a Zirzen intézetet, ekkor már Erzsébet Női Főiskolát végezte, mint a feleségem. Berta Ilona, az intézet igazgatónője beszélte nekünk, hogy amikor tanítványait megkérdezte tanulmányaik befejezése után, hogy mik óhajtanak lenni, Csinszka azt válaszolta: egyéniség!! Ez be is következett, mert nagyon eredeti, szellemes és tehetséges lény volt. Utóbb ő maga is kiadott egy nagyon szép verskötetet. Társadalmi érintkezésünk mind élénkebb lett, mind franciákkal, mind egyéb külföldiekkel és magyarokicai is. Ez időben kevés magyar élt Párizsban. Néhány művész, néhány egyetemi hallgató és mintegy kétszáz iparos. Utóbbiak a Magyar Egyletben gyakran összejöttek. Az intellektuális elem, inkább csak a nemzeti ünnepélyen jelent meg. Munkácsy után Návay Aladár volt elnökük. Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Nemeskéri Kiss Pál, 48-as ezredes, francia leszármazottaival. Tudvalévően az ezredes emigrálása idején ott nősült. Weeks amerikai festőkollégám egyszer elhozott hozzánk egy perzsa herceget. Weeks aztán elmondta, hogy megkérdezte tőle, vajon feleségemet nem vásárolhatná-e meg és elvinné Perzsiába. Ezen jól mulattunk. A magyarok közül Návay Aladár járt hozzánk a leggyakrabban, akit kedvességéért és előzékenységéért nagyon megszerettünk. Miután a nagykövetséghez volt beosztva, szívesen segítségünkre volt bármely ügyünk intézésében is. A követségeknek talán nagyobb szerepük volt ott, a köztársasági elnök mellett, mint a királyságokban. Az akkori osztrák-magyar nagykövet, Khevenhüller igen jóindulattal viseltetett a magyarok iránt, egyébként azonban a nagykövetségen a szellem egészen osztrák volt. Olyan magyar követségi tanácsosunk is volt, aki minket magyarokat is csak németül szólított meg!! Ezt Andrássy Gyulának, mikor Párizsba jött, el is panaszoltam. Návay, a magyar kormánynak külön közgazdasági exponense is volt. Ünnepélyek alkalmával díszmagyar ruhájában vagy huszártiszti uniformisában igen jól festett. Különben is szimpatikus megjelenésű, szép férfi volt. Behízelgő modorával és hangjával nagy hatással volt a nőkre. Beleszeretett a bécsi Königswarter csodaszép lányába, de amikor a családdal szán138