Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

dekát közölte, tudomására adták, hogy a lányt csak Mózes hitú férfi veheti el Návay már hajlandó lett volna az áttérésre is és közölte ezt az akkori miniszterelnökkel Széli Kálmánnal, alá nagy pártfogója volt. Széli nem ellenezte, azonban amikor Návay a párisi nagy rabbit felkereste ez ügyben s az közölte vele, hogy a circumcisio-hoz is ragaszkodik, ennek már nem volt hajlandó alávetni magát. Ezen részleteket ő maga mondta el nekem nagy szomorúsággal. Az első világháború után Budapesten élve, mint meghatalmazott minisztert a kormány kiküldte Párizsba Magyarország képviseletében. A követségről még eljárt hozzánk Pejacsevich Elemér, a volt horvát bán fia, aki egy ideig tanítványom is volt, műtermemben rajzolgatva. Jó barátságban voltunk még Pauli von Entzebühel-lel és nejével, akik gyakran eljártak hozzánk a követségről. Nemes Albertékkal, lének neje egy olasz Colonna hercegnő volt és feltűnően szép. Khevenhüllert Szécsen Miidós követte, mint nagykövet, ő volt Párizsban a világháború kitörésekor. Nem lehetett jól tájékozva az eseményekről, mert mikor első tanácsosát Somssich Józsefet, olasz inasa az első világháború kitörésekor reggel azzal keltette fel, hogy kitört a háború, a németek már Belgiumban vannak, nem akarta elhinni és a követségre tóduló osztrák és magyar állampolgároknak, akik hazautazni kívántak azt a tanácsot adta, hogy Belgium felé utazzanak haza. A követség tájékozatlansága miatt sokan alig tudtak hazautazni. Ezt Henri Kautsch bécsi szobrász barátomtól hallottam, aki évtizedek óta élt már Párizsban, szellemes és okos nejével. Kautsch kitűnő medailleur volt. Egy közismert szép plakettet készített Heinéről. Nagy gyűjteménye volt ilyen medaille-okból is, amelyeknek nagy része arany és ezüst volt és ezt az egész gyűjteményt kénytelen volt Párizsban hagyni a hírtelen menekülés miatt. El is veszett mind. Párizsban Kautschnál ismerkedtem meg Bartholomé szobrásszal, akiről Kautsch szintén igen szép plakettet készített, amelynek hátlapján Batholomé híres domborműve „ux morts" látható. Bartholomé éppen akkor érkezett meg Budapestről, ahová Constantin Meunier belga szobrásszal egy szoborpályázat zsűrijébe kaptak meghívást. Bartholomé kedvetlenül beszélt nekem budapesti szerepléséről. Ők Meinier-vel írásban leadták szakvéleményüket, de úgy látszik nem ez volt a döntő ott, hanem a politikusok véleménye, és ki is jelentette, hogy ha a jövőben ilyen meghívást kapna, nem fogadja el. Alighanem a szabadságharci emlékmű vagy az Erzsébet királyné emlékszobor pályázatáról volt szó. Azt is megjegyezte Bartholomé, hogy úgy látszik Budapesten emlékszobrokra túl sok pénz van. Hiszen ezekre a szobrokra, úgy tudom, tényleg milliókat gyűjtöttek. Kautschéknál ismerkedtünk meg Wienben Auffenberg tábornokkal, aki jeles hadvezére volt az osztrák - magyar monarchiának, utóbb hadügyminiszter és egy érdekes művet írt: „Österreichs Höhe und Niedergang" (Ausztria nagysága és hanyatlása.) címmel. 139