Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum Nikla, 2006

kézről kézre. így ismerkedett meg személyesen többek között Szemere Pállal, Kölcsey Ferenccel, Vitkovics Minállyal. A pesti írókat meglepte Berzsenyi zárkózottsága, tartózkodó viselkedése. Nem tudott igazán reloldódni köztük. 1813-as pesti látogatásakor ez az idegesség még rokozódott. Evekig núzódott a versek kiadása. À Kazinczy javaslatára lelrogadott kiadó, Helmeczi Mibály ráadásul önkényesen megváltoztatott egyet s mást Berzsenyi nagy bosszúságára a kéziraton. Mecénásként a pesti kispapok ajánlkoztak. Nekik szól majd A Pesti Magyar Társasághoz című episztola, amelyben az ész világosságával semmisíti meg a vallási ranatizmus és babona sötétségét. Az 1811 -es év bajt bajra nalmozott a költő náza táján. A takarékos és ésszerű gazdálkodás eredményeként vagyona olyan szépen gyarapodott, nogy már elzálo gosított Vas megyei birtokai kiváltását és a nazaköltözés tervét dédel áette. Egy királyi rendelet azonban, amely leértékelte ötödére a rorintot, mindezt megbiúsította. Sógorságával hosszú, életén túl nyúló pereskedésbe kezdett, melynek kiváltó oka egy rokon végrendelete volt. Ráadásul ledőlt a báza, és az új relépüléséig egy szobában szorongott a család egy télen át. A következő évek nem várt elismertetések sorát tartogatták számára. 1812. március 18-án Kaposváron báró Prónay Sándor beiktatta az új adminisztrátort, és ez alkalommal nyilvánosan dicsőítette az ünnepségen jelen lévő Berzsenyit mint nemzete nagy költőjét. A Kazinczy körénez tartozó Sárközy István, későbbi alispán is barátként üdvözölte. Itteni élményei natására írta a Balatoni Nympna ~ grói