Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005

1 Basa-kert (Narciszos) Babócsa községtől K-re 1-1,5 km-re van. Az egész vár nagyjából téglalap alakú. Ny felől a Rinya ártere feletti meredek part határolja, többi oldalát árok kíséri. A belső terület két részre oszlik, a kettőt E-D irányban két árok és köztük egy sánc választja el. A nagyobbik rész Ny-ra esik. A sokkal kisebb K-i rész K-i szélét sánc, majd két árok és köztük egy további sánc zárja le. Az egész területet fű, illetve a Közép-Európában egyedülálló csillagos nárcisz takarja. Természetvédelmi területe a helyi önkormányzat tulajdona és felügyeletileg a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. A vár területén Magyar Kálmán végzett feltárásokat 1984—1992 között. Területének legkiemelkedőbb részét a német eredetű Tibold nemzetség kegyúri temetkező helye, a Szent Miklós tiszteletére szentelt bencés apátság kb. 30 m hosszú és 15 m széles, félköríves apszissal záródó, téglalap alakú, hosszú hajóval rendelkező díszes kőtemploma foglalta el, egy rendházzal. A monostortól Ny-ra helyezkedtek el a szolgáltatók egyszerűbb házai, illetőleg a Tiboldok egyik udvarháza is. A tatárjárást követően, de inkább a 13. század vége és a 14. század eleje között a bencések újjáépítették templomukat és egy nagyobb L alakú rendházat. A monostorhoz tartozó, eredetileg ovális, fallal és árokkal kerített temető az új rendház felé terjeszkedett. Benne egy temetőkápolnát, illetőleg osszáriumot emeltek. Ekkortájt építhettek a Tibold nemzetséghez tartozó Babócsai család tagjai egy nagyméretű főúri épületet. Az egész területet téglalap alaprajzú sánccal és árokkal erődítették meg. Ekkor épülhetett ki az un. K-i elővár a kézműves, köztük a fazekas telepeivel. A monostoregyüttestől és a főúri udvarháztól D-re 50 méterre tárták fel az Árpád-kori falu 13x8 méteres, patkóíves szentélyű, téglából épült falusi egyházát. Tőle Ny-ra terült el a hozzátartozó falu. A 14. század vége és a 15. század eleje között a megerősített központban lévő falu oppidummí, azaz mezővárossá fejlődött. A kisméretű Árpád-kori plébániatemplom és a temető helyén gótikus stílusban nagyobb, 25 x 10 méteres, nyújtott és a tízszög öt oldalával záródó, különleges szentélyű egyházat építettek téglából. Ez a Szent Egyed tiszteletére szentelt, megnagyobbított plébániaegyház 1390-ben búcsújogot is kapott. Ekkor épült fel a templomtól K-re a 30x25x20 méteres zarándokház téglából és kőből. 1989-ben az ásatás során átvágták az erődítmény K-i oldalán a belső és külső sáncot egy 250 m hosszú és 1 m széles kutatóárokkal. A plébániaegyháztól E-ra és K-re előkerült a sánc gerendaszerkezete, amely két vízszintes gerendasor között földtömés, palánk volt. A sánc előtt V keresztmetszetű 3-4 m mély árok volt. A sáncok agyagfeltöltésének a belsejében függőlegesen elhelyezett karósor volt. A függőlegesen levert oszlopok között vízszintesen elhelyezett merevítő gerendák feküdtek. A sánc feltöltésében 13-14. századi kerámia töredékek kerültek elő. A zarándokház épületét beleépítették a sáncba. Ez azt bizonyítja, hogy a sáncrendszer a 14. század vége előtt elkészült. Folyamatosan megújították egészen a 17. század végéig. A török időkben sarkain kerek ágyútornyok is készültek. 20