Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

Fleinerné egyidejűleg Rippl-Rónai pártfogását is kérte. A „kis Balázs" - így nevezték őt - feljárt a nagy művészhez a Róma-hegyre és rövid órácskákat kapott tőle. Mivel rajzi hibái nem akadtak, formai tömörítést, lényeg kiemelést, azaz látásmódot tanított neki a Mester. Rippl-Rónai modellt állt előtte a park fái alatt, és arra ösztönözte, hogy gyorsan vezetett ceruza vonalkázással foglalja össze jellegzetes figuráját a malaclopó köpenyében. Ez és néhány szecessziósán stilizált dekoratív rajz maradt meg az első találkozásaikból. Két - három „riplis"pasztellkép, mint a „Tájkép szénaboglyákkal" (13. sz. kép) és az „Éjszakai téglagyár", tanúsítja a jól megértett útmutatást. Az érzékeny fiú látta, hogy RipplRónainak terhes a rendszeres oktatás. így hát elmaradt tőle. Fleinerné erről tudomást szerezve, finom szemrehányást tett a művésznek. Rippl-Rónai dünnyögve vállat vont és így válaszolt: „Nem tudok én ennek semmit tanítani már. Ha így megy, nálam is többet fog tudni." - Ezek nem felelőtlenül kimondott szavak. Annyira tehetséges volt, hogy ha megnézzük az említett pasztelljeit, Rippl-Rónainak is tulajdoníthatnánk őket. Honnan van egy gyermekben ez a bámulatos ügyesség, fogékonyság? Honnan az ösztönös kultúra, amiért tegnap még Párizsba kellett menni? Megterem a hazai földön is? Nőalakok a parkban 1922. (ceruza)