Géger Melinda: Galimberti emlékkiállítás, 2003

hallgatás következett be. Elveszítette vagy megsemmisített munkáinak nagy részét. 1935-ben kapcsolódott be újra a művészeti életbe, amikor a Képzőművészek Szövetségének tagjaként immár rendszeresen szerepelt kiállításokon. Eletének utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte, és 1951. augusztus 4-én halt meg a csehszlovákiai Litomerice-ben. Galimberti későbbi társa, Dénes Valéria 1877. július 18-án született Budapesten. Művészet iránti vonzódását bécsi, osztrák származású anyjától, míg rajztehetségét erdőmérnök apjától örökölte, aki gerincsorvadás miatt, ereje teljében tolókocsiba kényszerült. A századforduló emancipált nőtípusához tartozott, aki a család minden ellenkezésének dacára szakított a lányokat hagyományos, családi élet szokványos keretei közé záró, polgári életpályájával, és a művészetnek kívánta szentelni magát. A XX. század új arculatát megrajzoló modern művészek híveként Szablya Frischauf Ferenc iskolájában kezdte el tanulmányait. Az akadémiaellenes művészetoktatást keresve jutott el 1906-ban a nagybányai művésztelepre: ettől kezdve éveken keresztül részt vett az ottani munkában. Kezdetben ő is a francia fauves szellemét képviselő, neós irányzathoz kapcsolódott. Galimberti Sándorral a művésztelepi munka során ismerkedhettek meg egymással. Míg Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. A nagybányai ismeretségből közös művészi felfogáson és elveken alapuló barátság, majd szerelem lett. Párizsi életüket példanélküli módon összefonódó, azonos szellemiség és együttes munka jellemezte. A Luxemburg múzeum mellett, a Rue de Vaugirard u. 23. számú ház egyik bérlakásában laktak és dolgoztak. A hasonló festőmotívumok és a felfogás olyan erős közösségbe kapcsolja őket, hogy művészetüket a magyar képzőművészet különálló, sajátos fejezeteként tartjuk számon. Galimbertiék Nagybányán induló, szerkezetelemzésre irányuló munkássága 1910 után egyfajta visszaigazolást nyert a Párizsban ekkorra kibontakozó kubista művészetben. A stílusukban bekövetkező, gyors fejlődést egyre inkább a közvetlen látványtól való elfordulás és szikár, egyértelmű térelemzésre való törekvés jellemzi. Együttműködésük eredménye egy sajátosan eredeti képi kife-