Géger Melinda: Galimberti emlékkiállítás, 2003

jezés, amely különleges módon egyesíti a francia korai kubizmus bizonyos eredményeit és a korai magyar avantgárdé robosztus energiáit. A műveikben megnyilvánuló festő-temperamentum a táji és csendéleti motívumokat erős vázú, a tömegeket is érzékeltető, drámai térképzetekké alakítják, ahol a fekete kontúrok robbanó, feszültséggel teli, erőteljes festői gesztusokat határolnak. Párizsban részt vettek a Salon des Indépendants és a Salon d' Automne kiállításain is. Galimbertiék tehetségét a kubista művészek ismert gyűjtője, Wilhelm Uhde is felismerte, akivel Párizsban a házaspár kapcsolatba került. A néhány évnyi megfeszített közös munka eredményeit a művészek 1914ben a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett kiállításukon mutatták be a közönségnek. Eletük a továbbiakban drámai módon alakult. A család 1914-ben a kitörő világháború elől Belgiumba, majd Hollandiába menekült kisgyerekükkel együtt. Galimberti kötelességének érezte, hogy hazajöjjön a hadba vonuló Magyarországra: önkéntes katonának jelentkezett, és 1915 nyarán tizedesként kiképzésre vonult be a pécsi 19. honvéd gyalogezredbe. Dénes Valéria a gyermekkel követte férjét a városba. Egy nyári, kánikulai napon a feleség megfázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány nap leforgása alatt meghalt. Galimberti Sándor a temetés napjának reggelén, Budapesten, a Műcsarnok mögött egy átvirrasztott, lázas éjszaka után főbe lőtte magát. Munkásságuk a XX. századi magyar klasszikus avantgárdé, más-más módon, de félbetört, jellegzetesen kelet-európai művészsorsát reprezentálja. Géger Melinda