Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

100 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) ellenben hegyvidékeinknek legfeljebb peremterületein került elő. Adatbázisunkban 62 lelőhelyről 320 példányát tartjuk nyilván. (Elterjedési térkép Ц). Május közepétől szeptember elejéig repül. Növényzettel dúsan benőtt állóvizeket kedvel, az eutrofizálódott vizekben, halastavakban, holtágakban is megtalálható, bár tömeges elszaporodását még nem észleltük. 67. ábra. A Holoceníropus picicornis (Stephens, 1836) hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); nőstényének potrohvége oldalról (d) és alulról (e). Fig. 67. Male terminal of Holoceníropus picicornis (Stephens, 1836) lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view; female terminal lateral (d) and ventral (e) view. Holoceníropus stagnalis (Albarda, 1874) Nyctiophylax stagnalis Albarda, 1874, Tijdschr. Ent. 17, p. 229-231, PI. 14, Figs. 1-7. 5-7 mm. Apró tegzes, elülső szárnya feketésbarna, kisebb világos foltocskákkal, a hím valamivel kisebb és sötétebb. A hím külső ivarlebenyének vége kissé bevágott, bahajlott. A középső nyúlvány legfeltűnőbb képződménye két pár rövid, csaknem egyenes kitinizált tövis (68. ábra: a-c). Nőstényének páros hasi lemeze hosszúkás, lekerekített a H. picicomis-éra emlékeztet (68. ábra: d-e). Nyugat-palearktikus faj, amely DélnyugatEurópában nem fordul elő, kelet felé viszont Iránig terjed. Magyarországon ritka, mi 8 helyen mindössze 88 példányát gyűjtöttük, további irodalmi adatai is vannak az Észak-Alföldről és a főváros környékéről. A leggyakoribbnak a Barcsi Tájvédelmi Körzetben (Darány, Barcs) bizonyult, ahol április végén, május elején nappal többször gyűjtöttük a lápok sás-állományainak meghálózásával. (Elterjedési térkép |7Ïy

). Április második felében már megjelenik, július elejéig gyűjtöttük, a legtöbbet május közepén. (Rajzási diagram |29J).