L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

19. Násznagy jelvény „obriszács". Sárvári Vendelné készttette 1921-ben. Felsőszentmárton. RRM ÓS. 432.1. 20. Agyterítő. Készült 1920 körül. Lakácsa. DM 89.8.1. Figyelmet érdemelnek azok a szakajtóruhák, melyeket a rozsszalmából készült szakajtókba tettek, mielőtt belekerült volna a kiszakasztott kenyértészta. Ezek is többnyire csíkozással vagy egyszerű geometrikus mintaelemekkel készültek, négyszögletesre szabták őket (kb. 68x66 cm) és kézzel vagy géppel szegték. A horvátok körében ismert volt a pamutvászonból szőtt násznagyjelvény, az obriszács, amit fehér alapon piros pamuttal csíkoztak, de piros alapon fekete csíkozással is készítettek. A 37-40 cm széles vásznat 120 cm hosszúra szőtték, végét díszes rojtkötéssel cifrázták. Az 1920-as években lakodalomkor a násznagy, a pozovics ezt viselte a jobb vállán átdobva, a bal kezében pedig csengővel ellátott bunkósbot volt. (19. ábra) A stafirungba kapott vásznak között ott volt az agyi ruha is. Ezt még a XX. század első évtizedeiben is többségében küttővászonból varrták. E vászon szövéséhez nem mindenki értett, ezért többen takáccsal szövették. A küttodunnákat különböző szélességű piros színű csíkozással díszítették, a párnákat emellett még geometrikus mintasorral is ellátták. (21. ábra) A lepedő általában közepes minőségű fonalból készült, két szélből varrták össze. Durvább minőségű kócfonalból szőtték a szalmazsákot, amit négy szélből állítottak össze. Két szél összeeresztésénél nyílást hagytak, hogy szalmával ki tudják tömni. A Nagyberekben és a Dráva-mentén a legutóbbi időkig használták az idősek a vászon alapanyagú ágyterítőket. Lakócsán a kendervászon egyik végét piros, fehér és fekete pamuttal sűrűn csíkozták, közbeiktatva egy-egy felszedett mintasort. (20. ábra) Somogyszentpálról is kender- és pamutfonalból készült ágyterítők kerültek a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményébe. A vászontérítők egyik végét piros pamuttal szedett, geometrikus mintaelemek díszítik, hasonlóan a gyermekágyas lepedőkéhez. (KNEZY J., 1992. 222-224.) A férjhez menő lány stafírungjába néhány helyen bekerült a halottas textília is, mely állt egy halottas abroszból, tükörtakaróból, törölközőből, (helyenként óratakaróból), két halottas lepedőből, vánkosból és szemfedélből. Nemespátróban a keresztre való ruhákat a két halottas lepedővel együtt az új menyecske az első télen szőtte meg maga és férje számára, így e darabok nem tartoztak a ládabéli letevőruhák közé. (KERECSÉNYI E., 1994. 54.) A halottas szőttes színösszeállítása kifejezte a halott korát, de annak nemére is utalt. A fiatalokén vörös, vörös-kék, bordó, bordó-kék, bordó-fekete, idősebbekén csak kék, sárga vagy fehér alapon fehér uralkodott. (KNÉZYJ., 1992. 210.) (22-23. ábra) A sáfránnyal sárgított lent és pamutot használtak Csököly vidékén a halottas lepedők és párnák díszítésére. (24. ábra) 164