L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

Bár Csökölyben nagyon sok vásznat szőttek, mégis úgy tapasz- 21. Küttődunnákkal és pártalták a gyűjtők, hogy kevés emlékanyag maradt meg ebből. En- nákkal felvetett ágy a buzsáki nek okát kereste Malonyay Dezső is a századfordulón, melyre a tájház első szobájában. magyarázatot az adta, hogy helyi szokás szerint a lánnyal, a fiatalon elhunyt asszonnyal vele temették a szőtteseit. Emlékezet szerint az utolsó ilyen temetés 1936-ban volt, amikor Nemes Teréziát temették. Az adatközlők elmondása szerint először egyszerű faládát engedtek le a sírba, majd a koporsót. A koporsó és a láda közé helyezték a vásznakat. (Kovács Ferenc gyűjtése) Az 1930-as években már főleg feketével díszítették a halottas textileket, nemtől és kortól függetlenül. (25. ábra) Amikor a halottat a háznál kiravatalozták, halottas abrosszal terítették le az asztalt, közepére Pogányszentpéteren egy pint bort tettek, de dugóval nem dugták be, mert ,/imíg a halott teste fent van, addig hazajön, s ha szomjas nem tud inni, ha dugó van benne, vagy ha nincs egészen tele." (KERECSÉNYI Edit gyűjtése, TGYM 70.84.1.) A tükörre tükörtakaró került, J>ogy ne legyen fényűzés", mások szerint, „hogy a halott, ha visszajön, ne lássa meg magát benne, meg ne rettenjen." (KERECSÉNYI Edit gyűjtése, TGYM 70.84.3.) 165