L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

A paraszti szövés jelentősége a XIX-XX. században A céhes takácsok működésével egy időben, a Zselic DNY-i szegletében (Szenna, Zselickisfalud, Patca), Belső-Somogy hagyományőrző református vallású községeiben (Csököly, Nagykorpád, Csurgónagymarton, Alsók stb.), a Nagyberekben (Tótszentpál, Varjaskér, Buzsák, Táska) és a Dráva-mentén a horvátok által lakott falvakban (Lakócsa, Potony stb.) az asszonyok maguk dolgozták fel a megtermelt kendert és lent. Bár Somogy szentpálon és Buzsákon is élt takács az 1900-as évek első évtizedeiben, de ezek - az emlékezettel elérhető időben - nem a saját falubelieknek, hanem a környék magyar asszonyainak dolgoztak. (KNÉZY J., 1992. 210.) Ugyanez jellemezte a belső-somogyi és a Dráva-menti falvakat is, ahol a parasztasszonyok csak a bonyolult szövéstechnikát kívánó küttővászon szövését bízták takácsra, a többi vászonneműt - az egyszerűbbet és díszesebbet is maguk állították elő vagy szövőasszonyra bízták. A lányos házaknál éveken keresztül szőtték az asszonyok a stafirungba való letevő ruhákat. Az ünnepi alkalomra szánt darabok (vékaruha, abrosz, törölköző) szedettes mintával készültek, a hétköznapiakat többnyire csak különböző szélességű csíkokkal paraszthímesre díszítették. A szedettes minták gazdag variációit a parasztszövők a takácsoktól tanulták, amit az ügyesebbje még tovább tudott variálni. A szövőasszonyok többnyire a közösség által ismert és kedvelt mintaelemekkel dolgoztak. Híres szövőasszonyként tartotta számon a közösség a XX. század első felében Csökölyben Kiss Mihálynét, Somogyszobon Jekisa Jánosnét, Alsókban Füstös Istvánnét és lányát Kiss Józsefnét, Csurgónagymartonban pedig Cserti Jánosnét. (17. ábra) E szövőasszonyok keze alól kikerült darabok közül a múzeumok gyűjteményei is őriznek néhányat. Voltak, akik kockás papírra jegyezték le kedvelt motívumaikat, mert erről könnyebben le tudták szőni a kívánt mintát. Amikor a szövés már kiment a divatból, ezekről a mintákról hímeztek az asszonyok párnákat és asztalterítőket. A rajzos minták közül sajnos egy sem került múzeumi gyűjteménybe, de a kész vászonneműk őrzik mintakincsük gazdagságát. 160 17. Abrosz. Cserti Jánosné (Kiss Katalin) megrendelésre készítette az 1930-as években. Csurgónagymarton. RRM 68.18.6.