L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

A takácsmintakönyvek A takácsok az évek során megtanult mintákat lejegyezték, mintagyűjteményt készítettek. A népművészetnek ezen darabjai szorosan kötődnek a mesterséghez, hiszen a grafikusan megjelenített minták a tulajdonos mesterségbeli tudását is jelezték. A XIX. századból több formáskönyv maradt fönn, ezek között van Krásovits Mihály 1845-1862 között készített könyve Mosdósról (EA 42047), Göndöcs Péter göllei takács formáskönyve 1855-ből (RRM 73.39.1.) (18. a-g. ábra), Bódi Istváné 1883-ból (MVHM) és Berényi János Vendel által 1901-ben készített Csornából (NMR. 8150). E gyűjtemények mellett fontos még megemlíteni Mihalik Gyulának a századfordulón készített rajzait, melyek attalai, jákói, karádi, hetesi és kónyiból származó mesterek mintáit örökítette meg. A munka értékét növeli, hogy a szerző a minták nevét is többségében közölte Malonyay Dezső híres népművészeti kiadványában. (MALONYAYD, 1912. 110-114.) Nagyon sok minta azonos, vagy hasonló az egyes mintagyűjteményekben. Ez nem véletlen, hiszen a mesterség tanulása közben a vándorló legények hozták, vitték az egyes mintákat mestertől mesterig. A lentakácsok mintakönyveinek bonyolult mintái magasabb szövéstechnikát kívántak, mint a magyar takácsok készítményei, de ezek a mintaelemek egyszerűsített változatban szegélymintaként náluk is megjelentek. Szőttesek a gyűjteményekben A városi polgári igényeket kielégítő takácsok munkájából viszonylag keveset őriz a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteménye. Szalóky Sándor kaposvári takács szőttesei közül három zsúrgarnitúrát sikerült a múzeumnak megvásárolni 1976-ban. (RRM 76. 12. 1-7., 76. 13. 1-12., 76. 14. 1-13.) A falusi takácsok munkái közül is csak kevés került gyűjteménybe. A megyében gyűjtő szakemberek az elmúlt évtizedekben a paraszti szövés tárgyi anyagának megmentésére helyezték a hangsúlyt, amit a közgyűjteményekbe került darabok is tükröznek. A szövéssel az asszonyok a II. világháború utáni években felhagytak, csupán a megye déli részén szőnek még ma is az idősebb asszonyok, akiket a Pécsi Háziipari Szövetkezet bedolgozóként foglalkoztatott a cég megszűnéséig. 161