L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

túlon. Utóbbinak szintén, a cserépből valónak is fazék, illetve rézvasfazék neve maradt fenn. A Balkánon széleskörű elterjedésü sütőharang, Dráva-menti nevén puplika (2. ábra) cserépből való változatai a török hódoltság idején a Dél-Dunántúlon, de az Alföldön is használatos volt (pl. Segesden, Barcson), de a XVIII. századtól visszaszorult a Dráva keleti szakaszára, a Duna-Dráva szögére, Szlavóniára. A középkorra a lábbal hajtható korong régebbi formája, a kézzel mozgatható álló tengelyű kézikorong (németül Blockscheibe) volt jellemző. (HOLL I., 1956. 177-196.) Ilyent feltehetően legtovább a Dél-Dunántúlon a magyarhertelendi (Baranya megyei) asszonyok használtak (HAAS M., 1845. 72.), egészen a XIX. század végéig, ezen formált korsóikkal ellátták Baranyán kívül majdnem egész Somogyot is. (DANKÓ I., 1968. 123-133.) Wartha Vince Döbröközön és Gyula-Jovácza helységekben szintén látott kézi korongot. Nagyon régi hagyományú a feketeedény készítése. Dél-Dunántúlt a mohácsiak és a szlovéniai területre eső Fllovce és Kebele (Kobilje) mesterei látták el elsősorban fekete korsókkal, kancsókkal, öntözőkannával, archaikus formát őrző mozsárral. A Balkánra is a mohácsiak szállítottak fekete edényt. A XIX. századot megelőzően több feketeedényes központtal is kell számolni, amelyek a Dunán szállították le áruikat Passautól Komáromon, Tatán át Gyulajig (KRESZ M, 1991. 524-540.), talán Somogyig is. Holl Imre szerint Magyarországon a XV. századig a kezdetlegesebb, azután a fejlettebb kézi korongot használták. Az állótengelyű lábkorong ettől kezdve terjedt el, de mellette a kézikorongot használták tovább is. (1956. 177-196.) A kaposvári fazekascéh kancsóján, mely 1792-es évszámot visel már állótengelyű korong látható. (7. ábra) Mind a mázatlan, mind a mázas középkori kerámiának voltak balkáni forrásai is, mint erre Kresz Mária több munkájában rámutatott. (1972. 56-60.) Az a feltételezése viszont, hogy a gelencsér szó a szerbgrnc azaz fazék jelentésű szóból ered, történeti és nyelvészeti adatokkal nem bizonyítható. Figyelemre méltó Kniezsa Istvánnak az a megállapítása, hogy a mesterség művelőjét, a fazekast jelentő gelencsér szó szláv, horvát, vagy szlovén eredetű. Először 1002-ben szerepel a Veszprémvölgyi apácák görög nyelvű adománylevelében. A szerb népcsoportok ebben az időben a mainál sokkal délebbre helyezkedtek el, Boszniától délre, mintsem tőlük kerülhetett volna át a magyarba agrnc fazék jelentésű szó. (1955. 190-91., MTESZ, 1967. 1042.) A magyarok a fazékra vonatkozó szót nem vették át, mivel rendelkezésükre állt már a finnugor eredetű fazék szó, amely több 140